Írókázott mézesek

Az írókázás nagyon jó kis elfoglaltság a hosszú téli estékre, föleg ha pár gyerkőcöt is be tudunk vonni. Engem például kikapcsol, örömöt sikerélményt ad, és nem mellesleg remek kis ajándékok készülhet így a családnak, barátoknak.

Pár szó az írókához. Pontos recept nincs, mivel tojás függő hogy mennyi porcukor kell 1tojás fehérjéhez. Egy nagyobbacska tojáshoz kb 200-250 g porcukrot számolhatunk. A tojást kissé felverjük, hozzáadjuk a porcukrot kis részletekbe, mikor úgy gondoljuk hogy jó, egy kanálnyit zacskóba töltjük, és kipróbáljuk. Ha terül, akkor még kell bele porcukor, ha pontozáskor csúcsos marad, akkor pár csepp vizet igényel. Az állag megfelelő eltalálása kicsit türelemjáték az elején, de hamar rá lehet érezni. 

Hoztam pár ötletet a díszítéshez . Pl a fenti fenyőfa nagyon látványos, ugyanakkor nagyon egyszerű az elkészítése is, egy kézbevétellel elkészül.

Talán a szív alakú mézest lehet a legsokoldalúbban díszíteni, legalábbis nekem arra van a legtöbb ötletem . Arra kell odafigyelni, hogy ha csíkra tennénk pontokat vagy írókáznánk csipke szerűen, akkor hagyjunk kis időt az csík, vagy bármelyik más elem száradására, utánna folytassuk a további díszítést. Gyakorlatilag ez úgy a legkönnyebb, ha még rajzoljunk a szív alakot kb 15-20 darabnál, aztán írjuk rá tovább a pontot, hullámvonalat stb. Ha még erre is jön valami akkor ugyanúgy hagyjuk szikkadni, majd folytatjuk az írást. Mindez azért fontos az hogy ne folyjon egybe az írókánk, szép kontúros legyen a végeredmény.  Így van hogy 3-4x is kézbeveszünk egy egy darabot míg elkészül.

Megmondom őszintén, hogy a haranggal, hullócsillaggal mindig bajba vagyok, sok ötletem nincs rá túl sok ötletem, a fenti díszítés amolyan Jolly Joker, szinte minden formán jól mutat. 

 

Csillag esetében is többnyire az egyszerűsêgre törekszem.

És akkor itt vannak a látványos kis hópelyhek.  Ha nincs hópehely formánk kör alakú mézest is szaggathatunk, azon is jól mutat a hópehely minta.

 

Egyszerű fehér kenyér

Több év kihagyás után újból elkezdtem kenyeret sütni.  Receptért ki máshoz mentem volna mint Limarához, s örömmel nyugtáztam, hogy nem is megy olyan rosszul. 

Érdemes körbenézni nála a bejegyzést, rengeteg jó tanács és praktika olvasható a bejegyzésében. 

Hozzávalók: 

500 g kenyér liszt ( vagy 250 g finom liszt+250 g rétes liszt, vagy 500 g finomliszt+ egy púpos kiskanál sikér)

3 dl víz

20g élesztő

2 kiskanál só

kiskanál ecet

2 kanál olaj

Az olajat kivéve mindent összegyúrunk, kb 10 perc dagasztás után hozzáadjuk az olajat, még 5 percig dagasztjuk, majd meleg helyen kb 40 percig kelesztjük, majd finoman átgyurjuk, még 15 percet kelesztjük. Utánna formázzuk.  

Meleg helyen kb 50 percet kelesztjük, de ez hőmérséklet függő. Kelesztés után vágjuk be a kenyeret, majd forró 230 fokos sütőben sütjük letakarva 40 percet,  fedő nélkül 10-15petcet míg szép színe lesz. 

Mivel a finomliszt az olcsó én azt használok, tökéletesen működik sikérrel is, rétesliszttel keverve is. 

Sütéshez vaslábast használok, a kenyeret és a fedőt is megspriccelem vízzel. A vaslábast előre a sütővel egyszerre felforrósítom.

Az 500 g liszthez elég egy kb 3.5-4 literes edény, ebből bő 750 g kenyér lesz, másfél kilós kenyérhez szükség van legalább egy 6-6.5 literes edényre.

Hogyan verjük fel a tejszínt

Gyermekkoromban már megtanultam hogyan is kell tejszínt felverni és meglepődve láttam mikor elkezdtem netezni, hogy ez sok embernek mekkora problémát jelent. Pedig nem bonyolult, két dolog szükséges hozzá, magas zsírtartalmú, jól behűtött tejszín, és türelem.

Édesanyám a házi tejet hűtőbe tette, megvárta, hogy jól lehűljön és feljöjjön a tetejére a tejszín, majd ezt óvatosan egy öblösebb kanál segítségével leszedte. Amit sikerült tejmentesen leszedni abból készült a tejszín vagy a vaj, amihez már keveredett egy kis tej is abból már csak tejföl készülhetett.

Hogy a tejszínből vaj vagy tejszínhab lesz azt a hőmérséklet határozza meg. Ha egy tejszínt alaposan behűtünk nem fog kicsapódni!!! Ha ezt nem teszünk meg, akkor kicsapódik belőle a zsír, elválik a savótól, és ott lesz a kezünk alatt a vaj. Ez csak egyszerű háziasszonyi megfigyelés, de így van, ki lehet próbálni. Olvastam valahol pontosan azt is, hogy hány fok fölött lesz a tejszínből vaj, de már nem tudom hogy merre, de nem is az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy tudományosan alátámasszam a mondanivalómat.

Én ha díszíteni akarok tejszínnel, vagy biztosra akarok menni, akkor előtte még be is teszem a tejszínt a fagyasztóba úgy 20-30 percet, nem baj ha már kicsit jégkristályos lesz a szerkezete. Ez főleg nyáron lényeges, mert egy jól behűtött tejszín nem fog olyan gyorsan átmelegedni a felverés alatt, sikerünk lesz vele. Ha krémbe kerül a tejszín, és a krémbe zselatint is teszek, akkor nem mindig hűtőm le fagyóba is a tejszínt, hanem eltekintek ettől a lépéstől, de a tejszínt akkor is közvetlenül felverés előtt veszem ki a hűtőből (lényeges, hogy ne 5 percet legyen a tejszín a hűtőbe, hanem pár órát, tehát legyen ideje megfelelően lehűlni).

Nyáron nem hátrány, ha az edényt is behűtjük amiben a tejszín felfogjuk verni, sőt a habverőt vagy a mixer villáit is, ezzel is biztosítva a megfelelő hőmérsékletet.

Az igazi tejszín nem fog olyan könnyen és hamar felverődni (ha jól be van hűtve akkor sem ) mint a nővényi utánzatok, türelem kell hozzá, és lehet nem is lesz pont olyan kemény, de!!! sokkal-sokkal finomabb mint a növényi társa. Szerintem össze sem lehet hasonlítani, de úgy gondolom, hogy főleg egy ünnepi tortánál érdemes rá áldozni.

Én az Aldiba kapható kis dobozos tejszínt használom, jó árban van, és eddig még negatív tapasztalatom nem volt vele.

Édesíteni ízlés szerint lehet, ha édesen szeretjük, akkor is bőven elég 1 dl tejszínhez kb 1 evőkanál porcukor. Én akkor szoktam hozzá tenni mikor már nagyjából felvertem a tejszínt.

Főzött majonéz

Több helyen láttam már főzött majonéz receptet, Tündérnél talán először, ezt próbáltam ki, nem csalódtam, mert nem is azt vártam, hogy olyan legyen mint a megszokott házi majonéz. Ez inkább a boltira hasonlít úgy ízben mint állagban. Személy szerint salátákhoz én a házi fajtára szavazok( a krumplisra), de olykor-olykor jó lenne ilyen bolt jellegű is. Szendvicshez inkább ezt választanám, vagy virslihez is stb.

Hozzávalók kb 4 dl kész majonézhez:

2 tojás sárgája
20 g vaj kockázva
fél citromleve
1/2 tk só
1-2 tk méz
0,5-1 ek mustár
3 dl tejföl

A tejfölt kivéve mindent egy keverőtálba teszünk, majd vízgőz fölött melegítjük mindaddig míg be nem sűrűsödik. Közben folyamatosan kavarjuk, én ezt egy kézi habverővel tettem. Tündér szerint ha összeugrana, akkor tegyünk hozzá egy kis mustárt, nekem erre nem volt szükségem. Kicsit hűlni tesszük, majd több részletben hozzáadjuk az előre lekevert tejfölt, jól elkeverjük és kész is.
Hűtőben, zárható üvegben több napig eláll.

Csokiszósz

Wise Ladynél láttam ezt a csokiszószt, megtetszett, mert nem kerül sokba az elkészítése. Kipróbáltam, és finom. Annyit változtattam, hogy nem mikróban készítettem, hanem rendesen főztem, nem tudom, hogy állagán ez mennyit változtatot, de a végeredmény így is jó lett.

Hozzávalók:

1 csapott ek kukoricakeményítő
1 púposabb ek kakaó
2 ek cukor
3 dl tej
1 vaníliáscukor vagy kivonat
1 kk rum (ízlés szerint lehet növelni)
1 kk hideg vaj

A keményítőt a kakaóval elkavarjuk, majd kevés tejjel csomómentesre kavarjuk, hozzáadjuk a többi tejet, főni tesszük. Mikor már kezd főni hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, majd főzzük kb 2 percet. A végén hozzá tesszük a vajat és a rumot.
Hűtőfürdőbe tesszük, és az elején sűrűn kavargatjuk, hogy nem bőrözzön be a teteje.
Használhatjuk palacsinta, fánk, ördögpirula mellé mártogatósnak, vagy csak úgy 1-1 kiskanállal hangulatjavítónak.

Diómarcipán házilag

Hogy miért dió? Mert a mandulából készültet nem igazán szeretjük, akkor meg minek. Bármennyire trendi is használni nem fogok rá költeni, elsősorban a családom ízlését veszem figyelembe ilyen téren is. Ezért használok a torták dekorálására inkább fondantot, mert a marcipánra sajnálom a pénzt, és ha egyiket sem igazán esszük meg (kivétel a kakaóval vagy a kávéval színezettet), akkor a jóval olcsóbbat, emellett jobban formálhatót választom.
Szóval körülnéztem, hogy hogyan is kell marcipánt készíteni, sok információt találtam Receptgyűjtőnél, onnan az első fajtát vettem alapul, ez volt a legszimpatikusabb, és a mandulát dióra cseréltem benne.

Hozzávalók:
200 gr dió (tisztítva)
200 gr porcukor
50 ml víz

Nekem szárítás után a dióm csak 167 gr volt, így 167 gr cukort használtam és 42 ml vizet.

A diót 2-3 percig főzzük, majd lehúzzuk róla a héját. Hát ezt a mozzanatot csak nyugodt lelkiállapotban ajánlom mindenkinek, ennek hiányában hozzá se fogjunk. A manduláról elméletileg szépen lenyomható a héj, ez dió esetében kicsit nehézkesebb, de megoldható. A felső képen a már héjától megfosztott dió látható. Én a diót több részletben főztem meg, és így ajánlom mindenkinek, mert azt tapasztaltam, hogy minél jobban hűl annál nehezebb tisztítani. A másik trükk meg amit bevethetünk, hogy a forró, leszűrt diót fedjük le egy frissentartó fóliával, majd alóla szedegessük ki, így nem szárad meg a héja az utolsó daraboknak sem.
Ez a mozzanat a legmacerásabb az egésznek az elkészítésében.
Ezután szárítsuk egy napot, vagy tegyük langyos sütőbe (kb 35-40 fok) pár órára, míg megnem szárad.


Miután megszáradt a dió daráljuk le, én fele adag cukorral együtt daráltam le, törekedni kell rá, hogy minél finomabb legyen, ilyen lett:

A cukor másik részéből a vízzel főzzünk szirupot, én miután letisztult a folyadék még kb 2 percet főztem. Ezután várni kellene vele míg kicsit hűl, de én beleöntöttem még fóron, mert a porcukort én daráltam hozzá, és még kicsit szemcsés volt, szerettem volna ha minél jobban feloldja a forró szirup a szemcséket. Kanállal jól elkevertem.
Hűlni tettem, majd mikor szobahőre hűlt begyúrtam mint egy tésztát.

Ezután fóliába csomagolva betettem a hűtőbe.
Egyszeres(a cukor súlya megeggyeszik a dió súlyával) diómarcipánt készítettem, mert reményeim szerint tölteléke lesz egy kekszfélének, de lehet ebből is kétszerest(kétszer annyi cukor), háromszorost(háromszor annyi cukor) is készíteni, gondolom ez esetekben a folyadék mennyiségén is növelni kell valamennyit, de erről nem olvastam sehol információt.

Nugát, házilag készítve

Ennek az alapreceptnek a leírását a Csokoládéimádók klugja című blogban találtam, érdemes körülnézni ott, nyálcsorgató recepteket lehet találni.

Én a nugátot dióból készítettem, mert az volt most itthon, de amúgy is jobban szeretjük a diót mint a mandulát vagy a mogyorót, bár szerintem biztos, hogy mogyoróval is ki fogom próbálni.

A recept roppant egyszerű, 1 rész diót megpirítunk (én most ezt nem tettem meg, mert nem bonbonhoz akarom felhasználni ezt az adagot, így is jó lett szerintem), majd finomra daráljuk, mondjuk egy kávédarálón. Összekeverjük 1 rész szitált porcukorral. 1 rész csokit felolvasztunk, majd a diós cukros keverékkel addig gyúrjuk míg összeáll az egész (nem volt kb 2-3 percnél több) .

Nálam most az egy rész 100 gr volt.

Bevallom nem ettem még soha nugátot csak úgy, csak nugátos csokiba, ahhoz az állaga nem hasonlít annyira, mert ez sokkal szemcsésebb, de gondolom, hogy abban nem csak ez a "nyers" massza van töltelékként, és biztos hogy a nugát alapanyagait is sokkal finomabbra őrlik mint én házilag. De a végeredmény íze finom, bár nekem kicsit édes. Sokoldalúan felhasználható, a fent említett blogban sok-sok bonbonos ötletben is szerepel, érdemes megnézni őket, karácsonyi ajándékot is készíthetünk belőlük.