Fűszeres puliszka grillezve és rántott gomba sajtbundában

Fűszeres puliszka grillezve

9 dl víz+ 1 csapott kk só
4 dl kukoricadara
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kk sóban eltett pritaminpaprika
2 gombafej reszelve
zöldfűszerek ízlés szerint, nálunk ez fél kk zsálya, csipet rozmaring, 1 kk petrezselyemzöld volt

A vizet a sóval főni tesszük egy vastag aljú edénybe, majd ha fő akkor a kukoricadarát lassan beleöntjük, közben folyamatosan kavarjuk egy kézi habverővel. lefedjük, hagyjuk főni kb 10-15 percet, míg jól megpuhulnak a daraszemek, néha bele kavarunk.
közben a hagymát finomra vágjuk, egy kanálnyi olajon megdinszteljük, ráreszeljük a fokhagymát, gombát, rátesszük a fűszereket és a sós paprikát, majd zsírjára sütjük.
Mikor a puliszka elkészült kb a 2/3-át hozzáadjuk a fűszeres keverékhez, jól elkavarjuk (ha az egészet fűszeresre akarjuk, csináljunk nagyobb adag fűszer alapot), majd megfelelő alakú edényként benedvesítünk, beletömörítjük a fűszeres puliszkát. Hagyjuk, hogy jól kihűljön. Tálalás előtt grillezzük. Én a grillezőmet lespricceltem egy kis olajjal.
Jól előkészíthető köret, akár előző nap is elkészíthetjük. Szerintem jól passzolna grillezett húsok mellé is.

Rántott gomba sajtbundában

A bunda receptjét Dulminánál találtam. Csábított, mert jóval kevesebb melót ígért az elkészítése folyamán (amúgy nagyon nem szeretek rántani), hát kevesebb valamivel tényleg, mert nem kell 3x valamibe mártani, de még ez is elég macera volt nekem.

Hozzávalók:

apróbb gombafejek (kb 800 gr gombáról)

a bundához:
100 gr apróra reszelt sajt
100 gr tk liszt (én felesbe tettem finom lisztel)
1 tojás
só ízlés szerint
kb 1 dl víz

A gombát (csiperkét használtam) megtisztítjuk, a héját lehúzzuk. Én lesóztam , majd szűrőbe tettem, hogy csöpögjön (kb 40 percre).
Elkészítettem a bundát, a hozzávalókat összekavartam, és ennyi, egy sűrűbb palacsintatészta szerű valamit kel kapjunk. Mivel én lesóztam a gombát, és emiatt levet eresztett, nem akart rá ragadni a bunda, ezért mindegyikről leitattam a nedvességet papírtörlővel, utána már ragadt, de azért kezemmel is rásegítettem.
Forró olajba sütöttem ki. Nekem a sajt kicsit letapadt, biztos minden sajt másként működik, nekem sima trappista volt, de ha megvártam, hogy jól megkérgesedjen, akkor óvatosan alányúlva fel tudtam venni anélkül, hogy a bundájától megfosszam.
A friss bunda jó ropogós, finom, de kissé olajosabb szerintem mint a hagyományosabb panír.

Puliszka telemeával

Szüleimtől kaptunk nemrég jó pár darab telemea sajtot, ami egy román sajtféle, leginkább a feta sajthoz tudnám hasonlítani, csak jóval keményebb sajtfajta. Nagyon szeretem salátába kockázni, csak úgy paradicsommal enni, de mind nagyon szeretjük puliszkával is.

Ma ez készült ebédre, gyors és finom kategória, feltéve, ha van otthon kukoricadara, nekem most csak kása volt, így jóval tovább tartott a főzés.
Külön receptet nem tudok hozzá írni, mert soha sem mérem le sem a víz mennyiségét, sem a dara mennyiségét, érzésre öntöm. Forrásban lévő sós vízbe öntjük kis sugárban a kukoricadarát, közben egy kézi habverővel folyamatosan keverjük, hogy nem csomósodjon össze, majd készre főzzük. Én szoktam egy 20 percnyit főzni lassú tűzön, mert így jól megpuhulnak benne a kis dara szemek, kevesebb dara kell így hozzá, van aki csak felzubbantja és kész van vele, ebben az esetben több dara kell hozzá.
(Neten utána néztem, általában 3 az 1 arányban tanácsolják főzni, a víz javára. Amúgy ki kell tapasztalni, minden dara más- más folyadék mennyiséget képes felvenni.)
A puliszkát szoktuk enni túrós tejfölösen is, pörkölt szerű hússal, de én nagyon szeretem tejfölös gombával is. Nagylányom tejjel szereti leginkább.

Ha telemeával készül, akkor vigyázzunk arra, hogy nagyon enyhén sózzuk meg a puliszka főzővizét, mert a telemea eléggé sós sajt.
Mi a telemea alá tejfölt is szoktunk tenni, ettől jó selymes lesz,van aki csak egy kis olajat önt alá.
Általában rétegezni szoktam mint egy tortát(puliszka , tejföl, telemea, és így tovább míg el nem fogynak a hozzávalók)és kicsit hagyom, hogy dermedjen, így szépen lehet szeletelni, de mivel most kását főztem(hosszú ideig) a türelmünk elfogyott, és csak így simán tálaltam. Sütöttem melle egy kis cabanossi kolbászt is, ami igencsak jót tesz az ízének.

Kekszek, a gyerekek örömére

Jelenleg három gyerek van a felügyeletem alatt, a két saját és nővérem nagyfia. A héten napközis táborba járunk minden nap, gondoltam jó lesz egy pár finom kis ropogtatnivaló napközben, így tegnap késő este csináltam ezeket. Gyorsan megvan mindkettő, és finomak is.

A barna az gyömbéres keksz, Pákosztos macska blogjában találtam, nem most csinálom először, nagyon szeretjük, ennek nem is írnám le a receptjét, mert nem változtattam rajta, mindent úgy csinálok ahogy ő írja. A recept itt található.

A másik egy kukoricás keksz. Azt Laura blogján találtam (ha nem is érti az ember a képekért érdemes megnézni). Én Erdélyi származású vagyok, értem a leírott szöveget(ha meg valaminél elakadok, akkor rákérdek a férjemre, ő még most is nagyon jól beszéli a román nyelvet), beszélni már nem beszélem, de lehet ez csak félénkségem miatt van.

Hozzávalók:

240 gr kukoricadara

240 gr liszt (eredeti receptben 200 gr, nekem ez nem volt elég, még így sem állt össze olyan szépen össze mint Laura képein)

140 gr porcukor

250 gr szobahőmérsékletű vaj

1 közepes tojás

reszelt citromhéj (én egy kisebb citrom felét reszeltem bele)

1 csomag vaníliáscukor

150 gr csoki finomra kockázva

Mindent összekavarunk, én ragacsos masszát kaptam annak ellenére, hogy emeltem a liszt adagján. A csokit nem muszáj beletenni, de nekem most táblás csoki volt itthon, nem volt csokicseppem, sem dekor cukrom, ezért gyúrtam bele inkább a csokikockákat.Diónyi halmokat szaggattam, kicsit meggömbölygettem, tenyerem közt kicsit szétlapítottam, sütőpapírral ellátott tepsire tettem, 175 fokon sütöttem míg a széle kezdett kicsit színt váltani.

Nagyon omlós kekszek lesznek belőle, ugyanakkor nagyon ropogós is a kukoricadara miatt, csak annak ajánlom az elkészítését akit nem zavar hogy a kukoricadara keményen ropog majd a foga alatt.

Több gyermek is tesztelte a kekszeket ma, mindenkinek ízlett mindkettő, kivéve a nagylányomat, őt zavarta a ropogós kukoricadara.