Hópelyhek advent első vasárnapjára

Elkezdtem én is készülődni.
Már tavaly is szerettem volna írókázni mézest, de idő hiányában nem jött össze, vagy nem is tudom miért maradt el. Az idén sincs több időm, de nagyon elszántam magam, sokaknak szeretnék ilyen ajándékot adni, szóval edzeni kell.
Az edzés elkezdődött, első darabokat láthatjátok a fotókon.

Mindenkinek áldott, meghitt készülődést az ünnepekre!

Kifőztük Karácsony

A Kifőztük csapata nagy fába vágta a fejszéjét. Nagyon szép és önzetlen kezdeményezést ötlöttek és valósítottak meg. Sok-sok munkával járt, hogy egy csodaszép karácsonyi kiadványt készítsenek 115-en.
Ez a szám nem ingyenes, mert az adományozáshoz pénz kell, azt meg mi olvasók juttathatjuk el a közös számlaszámra. A befolyt összegből rászoruló gyermekes családokat fognak támogatni, amiben nekik a Magyar Élelmiszerbank segít.

Én segíteni fogom az akciót. Minimum határ nincs a befizetési összegnél, ezért úgy gondolom mindenki segíthet, és cserében letöltheti majd a csodaszép Kifőztük Karácsony-i különszámát. Sok kicsi sokra megy. Segítsünk, hogy tényleg így legyen.

Pulykanyársak és díjak

Nincs kedvem főzni, gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Minden esetre a mai ebédet kint árnyékban sütöttem meg (kivéve a levest) a lányokkal, élvezték ők is, gyorsan is kész lett (kb fél óra alatt minden megsült, a köret is), holnapra is valami grillezős kaján gondolkodom.

Szeretek darált húst használni, mert több az esély rá, hogy a lányok is megeszik (a kicsi ebből nagyon jóízűen evett, a nagy hozta a formáját, és nem szeretemmel elrendezte), és gyorsabban elkészül az étel.

Már rég tervezgetem, hogy így hurkapácára "fűzöm" a húst, mert tetszik, meg olyan jópofa, jól fogható. Ma kipróbáltam, nekünk bejött. Sok helyen láttam már így formázni a darálthusit, nem saját ötlet a formázás.

A fűszerezés most így alakult:

700 g darált pulyka
2-3 evőkanál kefir
1 evőkanál mustár
1 duci gerezd zúzott fokhagyma
1/4 fej apróra vágott vöröshagyma
zabpehelyliszt (kávédarálón őrölt zabpehely)
zsemlemorzsa
só
bors
paprika

A darálthúst összekevertem a kefirrel, mustárral, hagymákkal, annyi zabpehellyel és zsemlemorzsával hogy formázható massza legyen ( a zabpehely volt a többségben), ízlés szerint fűszereztem sóval, borssal, pirospaprikával, majd 8 részre osztottam, majd nedves kézzel félbe tört hurkapálcára dolgoztam. Asztali grillen sütöttem meg, mellette sült lapcsánka is, és készítettem hozzá még ubisalit, nagyon fincsi lett így együtt.
A hús nagyon szaftos maradt, gondolom a kefirnek köszönhetően, máskor is fogom így készíteni. Lehetne többfelé osztani és vékonyabb rudakat sütni, így egy kicsit nehezebben sült át.

És díjat is kaptam Amitól, ami nagyon jól esett, köszönöm neked!!!


Ezt a díjat már megkaptam, sőt ez volt az első díj amit kaptam, szóval különösen kedves nekem. Mivel akkor kiosztottam, ezért most eltekintek ettől. Ugyanezt a fenti díjat megkaptam Biankától is, plusz még a következő kettőt, de nem csak én, hanem az egész Kifőztük csapata, köszönöm neked a csapat nevében is!



És kaptam mégegy díjat Jutkától, amiről elfeledkeztem, de most eszembe jutott, kösznöm ezt is nagyon-nagyon szépen, ezt küldöm mindenkinek aki erre jár, az a neve, hogy Szívből jött kedvesség:), fogadjátok szeretettel!

Szülinap

Ma egy éve kezdtem el írni a blogomat. Az indulásom oka fogyókúra volt, amit nem bírtam sokáig, aztán átlényegült az egész hizlaldává, mert sorra gyártom a tortákat. Igaz nem saját részre mindet, de nagyon élvezem az megcsinálni egészet, megenni már nem élvezném ennyire a dolgot, mert jóból is megárt a sok. Az igazi sikert a torták hozták a blogomba is, akkor kezdett egyre több olvasó jönni hozzám, és örülök, hogy sokmindenkinek hasznára voltam bejegyzéseimmel.
Gondolkodtam, hogy mit is készítsek e jeles napra, végül csak egy kis asztaldíszre futotta az időmből (de a blogom úgysem enné meg), természetesen megmaradt fondantból gyurmázva. Ez egy mini topsy turvy torta makettje akar lenni, tetszik ez a forma, és szerettem volna elkészíteni mindig is egy ilyen tortát, de még nem volt rá alkalmam, így ezt választottam az "ünneplésre".

Szóval boldog szülinapot blogom!

És egy kis statisztika, jelenleg 218 jelentkeztetek be rendszeres olvasónak, ami számomra hatalmas szám, álmaimban sem gondoltam, hogy ennyi olvasóm lesz.
Tavaly november óta állítottam be számlálót, azóta 102.714-en tiszteltetek meg látogatásotokkal, és 186.702-őn áll a számláló a letöltésekkel együtt. Hogy ezek a számok hol lennének, ha már induláskor beállítom, nem tudom. Igazából mikor beállítottam, nagyon meglepődtem, hogy ennyien kíváncsiak vagytok a blogomra. Ez jó érzés egy részről, viszont számomra kicsit félelmetes is, és arra ösztönöz, hogy mindig jobban és szebben csináljam ezt az egészet.
Mostanában kevesebb az időm bologolni, net előtt ülni, ez meg is látszik, kevesebbet kommentelek másoknál (elnézést érte) , kevesebb bejegyzésre jut időm, de nem tervezem, hogy abbahagyom ezt az egészet, csak ritkábban jelentkezem, legalább is egy ideig.

Tovább nem is szaporítom a szót, jó hogy itt vagytok, és várlak benneteket ezután is!

Kelt nyuszik

Hozzánk is megérkeztek ezek az aranyos kis kelt nyuszik, csak ide sósan jöttek borsszemmel. A napokban láttam Gesztenyénél ezt a fajta formázást amit használtam most, de Limara is készített hasonló nyuszikát, kicsit más formázással.

Készítettem pár fázisképet a formázásról:

A tésztát elosztottam 12-be (500 gr lisztből dolgoztam) , majd hengerré formáltam, középen elvágtam egy ollóval.

A kis hengerek egyik végét elcsúcsosítottam, majd bevágtam ollóval. egy másra helyeztem, majd nyomtam a szeme helyére 1-1 borsszemet, az orráról elfeledkeztem.

Lényegében bármilyen kelt tésztából elkészíthető, ezért most receptet sem írok hozzá.

Ezekkel a képekkel szeretnék minden kedves olvasómnak és ide betérőnek Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánni.

Kérdez felelek

Már egy ideje körbe jár ez a kérdéssor, nekem Gizi és Ami tette fel ezeket a kérdéseket, köszönöm érdeklődéseteket!

1. Mi lenne ha nyernék a lottón!
Nem lottózom, így ennek még kevesebb a valószínűsége mintha lottóznék, pedig lehet nem ártana. Lenne hová tenni a pénzt. Rendezném anyagi ügyeink, meg a gyerekeim anyagi jövőjét, még bevállalnék legalább 1 gyereket (hátha az fiú lenne), és az ő jövőjét is rendezném. A bővebb családomon is segítenék, és a jó barátokon.
Utazgatnék messzebb tájakra, mert az jó volna, de sajna erre eddig nem igazán volt lehetőségünk (rokonlátogatást nem számítom ide:D).
Segíteném egy-egy nagyobb összeggel az óvodát, amibe járnak a gyermekeim, meg az iskolát is, ahová járni fognak.
Egy részét valami jótékonysági szervezet részére utalnám.
Elvégeznék egy cukrászsulit, és nyitnák egy cukrászdát:))

2. Rossz szokásom?
Van van, bizonyára nem is 1, de erről inkább férjemet kellene megkérdezni.
Érdekes, hogy ahány ilyen riportot elolvastam ott szinte mindenhol a válasz az, hogy szeretem a csokit, vagy az édességet, ezt én is elmondhatom, de akkor hogy kicsit másként fogalmazzak, akkor úgy írom, hogy szeretem a hasamat, de nem a méretét:((

3. Koffein?
Nem kávézom, viszont az ízét szeretem, pl sütibe.

4. Színeim?
Kedvencem a barna, bordó, fekete, ezt szeretem a ruhátáramban is, de szeretem a narancsot is, viszont azt ruhaként nem választanám.

5. Mi van most rajtam?
Barna szabadidőnadrág, és egy bordó felső.

6. Háziállat?
Egy kutya, aki Kitti névre hallgat, és egy cica, amit lányként hozott a férjem haza, így a Cirmi nevet kapta, aztán kiderült, hogy fiú.

7. Tíz év múlva hol látom magam?
Remélem saját cukrászdában, nem a pultnál, hanem a műhelyben.

8. A legutóbbi nagyon jó élményed?
Délelőtt volt, kisebbik lányomat szoktatom be az oviba, olyan aranyosan bekapcsolódott a nagyobbak játékába, hogy majdnem odamentem, hogy átöleljem, de nem tettem, inkább háttérbe maradtam.

A kérdéseket feltenném Krickynek, Vicának, Daisynek és Briginek, ha van kedvetek válaszoljatok.

100.000

A héten nem igazán volt időm a blogommal törődni, még a számlálót sem figyeltem igazán, ma ránéztem, láttam, hogy nem sok van a 100.000 letöltésig. Aztán újból ránéztem, és örömmel láttam, hogy már meghaladta jócskán ezt a számot.
A blogot 2009.06.04-én kezdtem írni, egy darabig nem is jutott eszembe, hogy figyeljem a mozgást az blogomon, aztán egy idő után furdalni kezdett a kíváncsiság. Végül a számlálót 2009.11.05-én állítottam be, már akkor meglepődtem rajta, hogy mennyien keresitek a blogomat, nem gondoltam volna, de kellemes meglepetés volt.
Remélem ezután is kiérdemlem a figyelmeteket, jó nézelődést nektek továbbra is itt!

Megjelent a Kifőztük!!!

Végreee!

Izgalommal vártuk, mert sok munkánk van benne. Izgalommal vártátok ti is, mert egy titok mindig érdekes. Ma lehullt a lepel, és mindenki számára elérhető az újságunk, csak regisztrálni kell ITT , majd letölteni amit kifőztünk.

Tőlem ezt a tortát láthatjátok benne:


Kívánom, hogy ti is olyan szeretettel forgassátok, amilyen szeretettel mi készítettük.

Díj

Díjat kaptam Egycsipettől, azért, mert szerinte törekszem arra, hogy a keltjeim egészségesebbek legyenek, köszönöm szépen neked! Hát a törekvés megvan bennem, bár gyakran úgy érzem nem sok az amit én teszek ez ügyben, de olyankor mindig meggyőzöm magam, hogy ha ennyit sem tennék, akkor az elhatározásaimban nem jutnék előre, így inkább teszem azt, ami szerintem jó nekem és a családomnak. Nem haladok nagyléptekben nem is célom, hogy egyik napról a másikra teljesen átálljunk és egyáltalán ne használjak fehér lisztet, csak szép fokozatosan teszem, így a családom is hozzászokik a dologhoz.

E.Margit oldalán tanultam meg a kelt tésztával bánni, így olyanoknak adom akiktől tanultam, akikhez az első lépésekkor nap mint nap fordulhattam, mert kaptam választ kérdéseimre, bátorítást a kudarcok után, biztatást a folytatáshoz. És akkor a nevek:

Limara
Moha
Mónika
Mary
Brigitta (ő még csak most indította blogját, igazából még kelttészta nincs is benne, de én tudom mit tud, szóval mindenki elhiheti, hogy megérdemli)
Vali
Edó

Fogadjátok tőlem szeretettel ezt a kis díjat.

Gesztenyés piskótatekercs

Ezzel a sütivel szeretnék minden kedves olvasómnak, barátomnak és mindenkinek aki ide benéz, egy Boldog Új Évet Kívánni!

Tegnap a hűtőben nagytakarítást végeztem, és a mai meg holnapi menüt onnan próbáltam megoldani. Volt még 2 gesztenyepüré, így eldőlt, hogy gesztenyés sütit készítek szilveszterre.
Sütöttem hozzá két piskótát, az egyiket simán a másikat kakaósan (szerintem úgy finomabb, csak a férjemnek akartam kedvezni a simával) és megtöltöttem tejszines gesztenyés krémmel, csokival vontam be. A végeredmény finom lett, férjem szerint még a kakaós is jó, szerintem az a jobb.

Hozzávalók egy piskótához:

4 tojás
4 púpos ek liszt ( a kakaósnál 1 kanál kakaó, a többi liszt)
4 ek cukor
csipet só, pár csep citromlé

A tojásokat megmossuk, szétválasztjuk. A fehérjébe tesszük a sót és a citromlevet, felverjük, majd a cukrot hozzáadjuk és ezzel kemény habot verünk. Jó ha verjük legalább 10-15 percet, így elhagyható a sütőpor, ha nem szánunk rá ennyi időt akkor tegyünk hozzá 1 kk sütőport. A tojás legyen szobahőmérsékeltű, és lehetőleg ne nagyon friss, hanem párnapos.
Ezután már csak kézi habverővel keverjük hozzá a sárgákat, majd az szitált lisztet (és kakaót).

Papírral bélelt nagytepsibe (kb 36x26-os a hasznos része) simítjuk, és megsütjük 180 fokon. A lényeg, hogy ne süssük túl, különben repedni fog.
Még forrón, közvetlenül a sütőből kivéve lehúzzuk róla a papírt, majd megfordítjuk, és a papírral együtt feltekerjük, félretesszük hűlni.

A krémhez:
6 dl tejszín
3 ek porcukor (ízlés szerint ezen lehet változtatni)
1 dl tej
15 gr étkezési zselatin
2x 250 gr gesztenyepüré

A tejet a zselatinnal elkeverjük, majd addig melegítjük, míg felolvad teljesen benne a zselatin, félretesszük.
A nagyon hideg (fagyóba is tehetjük felverés előtt kb 15 percre) tejszínt a porcukorral felverjük, belereszeljük az egyik gesztenyepürét, azzal is eldolgozzuk. Majd a felvert gesztenyés tejszínből adunk egy kanállal a zselatinos tejhez, elkavarjuk benne, majd a zselatint a tejszínhez adjuk, közben folyamatosan kavarjuk.
A másik gesztenyepürét elfelezzük, két a piskóta hosszával megegyező rudat sodrunk belőle, nyomkodó, sodró mozdulatokkal. Kicsit nehézkes, mert könnyen szétesik, de kis türelemmel megoldható.
A krém felét ráhalmozzuk az egyik piskótára, ráhelyezzük a gesztenye rudat, majd feltekerjük az egészet. Így járunk el a másikkal is.

Csokimázat teszünk rá. Ez nálam kb 130 gr csoki volt, amit 2 ek dióolajjal(jó a napraforgó is) melegítettem össze, vigyázva, hogy nem hevítsem túl, majd ezt kenegettem a piskótatekercsekre.
Hűtőbe tesszük dermedni, kb 3 óra múlva már szeletelhető.

Túrós-sajtos rudak és a nyereményem

Tegnap este megérkezett Nemisbéka díjai, amit az ünnepi szilvakrémlevesért kaptam. Nagyon tetszenek, köszönöm szépen! A képeken ezek láthatók, két kis ovális ASA Selectione Grande tálalótálka magoknak meg ilyesmiknek, jelen estbe a túrós sajtos rudacskáknak, meg 6 kis ovális amuse-bouche pohárka, amiből kettő látszik az alsó képen.

De a továbbiakban a túrós-sajtos rudakról fogok írni.
Már régóta sütögetem ezt a kis apróságot, nekem egy Rámás füzetből van meg a recept, ami úgy szól, hogy 250 gr margarin, 250 gr liszt, 250 gr túró, mindezt sóval és fűszerekkel összegyúrni, pihentetni hűtőben, nyújtani, vágni, megszórni a tetejét, sütni. Frissen nagyon finom volt mindig, de másnapra nem volt az igazi. A neten nézelődve láttam, hogy van aki ehhez tesz még 1 tojást is, van aki a liszt mennyiségen is emel valamennyit, ezért én is megpróbáltam úgy, az eredmény jó lett. Frissen nem jobb, de nem is rosszabb mint hagyományosan, de másnap is élvezhető a végeredmény. Már másodjára készítem így, először csak finomliszttel csináltam, most tettem hozzá kevés graham lisztet is, és réteslisztet, ezek sem rontottak rajta, de lehet csak finomlisztet is készíteni.

Hozzávalók:
250 gr margarin
250 gr túró
300 gr liszt (nekem 50 gr volt graham, 100 gr volt rétes és 150 gr finom)
1 kk só (ízlés szerint lehet csökkenteni illetve növelni)
1 tojás

+ tojás a lekenéshez, magok, sajt a szóráshoz

A lisztben a sót elkeverjük, a margarint elmorzsoljuk vele. Majd hozzáadjuk a tojást és a túrót, összegyúrjuk az egészet, elég ragacsos tésztát kapunk, fóliába csomagolva beteszük a hűtőbe pihenni 1-2 órára.
Majd lisztezett felületen fél ujjnyi vastagra nyújtjuk, lekenjük a lágyan felvert tojással (én dupla adagot készítettem most arra az 1 tojás épp elég volt, normál adagnál elég csak a fehérje is), majd megszórjuk ízlés szerint magokkal, sajttal. Én egy részét sajttal és szezámmaggal szórtam, másikat napraforgómaggal és mákkal.
Deremeccővel rudakra vágjuk, majd sütőpapírral ellátott tepsibe tesszük, majd 200 fokon sütjük.

Karácsonyi tartozás

Szepyke és Raindrop is megkért, hogy írjak le egy kedves karácsonyi történetet életemből. Karácsony előtt nem tudtam idő hiányában teljesíteni a kérésüket, de most megteszem.
Különösebb történetem nincs.
Gyermekkoromból azokra a karácsonyokra emlékszem a legszívesebben, mikkor még élt a nagymamám, és már nagyobbacska voltam, oly annyira, hogy tudtam neki segíteni a takarításban, a fa díszítésében, és az ajándékok csomagolásában. Jó szívvel tettem ezt, nagyon szerettem nagymamám körül sürgölődni, és a segítség fejében zsebpénzt is kaptam mindig. Sok unokája volt, összesen 11, szóval volt mit csomagolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, volt benne mindig narancs, csoki, és papírszalvétába csomagolt pénz, és még pár apróság, ami évenként változott. Szenteste összeült nála a nagy család, alig fértünk el az étkezőbe, több asztalt toltunk össze, hogy mindenki lebírjon ülni, de ezek az alkalmak így is nagyon jók voltak. Nem ettünk különleges dolgokat,húsleves, házi kolbász és májashurka, sült hús, köretnek krumplipüré, sütinek nagymamám általában porlóskiskiflit készített, amit szilvalekvárral vagy dióval töltött, és még gyakori süti volt a rádiótészta.
A fenti képen látható gömböt nagymamámtól kunyeráltam el, ez a legkedvesebb díszem azóta is. Minden, még a vatta csomó meg a cérna is tőle van. Mindegyik gömb felet a fájukon volt egy kis vattapamacs, havat akart imitálni, és az ágakra is tettünk vattát, szintén a hóhatás miatt. A gömböt most vasárnap hozták el nekem szüleim, mert ha nem karácsonykor megyünk haza akkor nem jut eszembe, hogy előkeressem a karácsonyi díszeket, de most hogy épp karácsonykor ők jöttek így megkértem őket hozzák el nekem. Szegény kis gömb nagyon kopott már, nem tudom hány éves lehet, de biztos nagyon sok, sajnos már nincs kitől megkérdezzem. A házikó a gömbön nincs lekopva, csak jobb képet nem tudtam róla csinálni, van ablaka és ajtaja is, azt mindenki képzelje hozzá.

Az ifjúkori karácsonyok arról szóltak, hogy szenteste elmentünk a gyülekezetbe ( ez volt az ünnep fénypontja) a gyerekek énekeltek, verset mondtak, utána ajándékot kaptak. Ezután gyorsan haza vacsorázni majd vissza a gyülekezetbe, és indultak a kántáló csoportok. A fiatalok külön gyalog, a fúvószenekar autókkal, az énekkar szintén autókkal. Megvolt, hogy melyik csoportnak hová kell elmenni. Olyan jók voltak ezek az évek, mentünk hóban, szélben, és vittük az örömhírt, időseknek, betegeknek, barátoknak, hogy Jézus megszületett! Szép évek voltak, hiányoznak a mai napig.
Szatmárnémeti születésű vagyok, ott éltem le gyermek és ifjú éveimet. Ott a karácsony nem csak a család ünnepe, ott ez egy örömünnep, az emberek felkeresik barátaikat, ismerőseiket, vendégeket fogadnak, az egész ünnep egy pörgős kifelé szeretetet sugárzó, és nem csak a családra összepontosító ünnep. Nemek hiányzik ez a pörgés, de azért azt is megtapasztaltam, hogy ennek a csendes ünneplésnek is megvan azért az előnye.

Az idei karácsonyunk egyszerűen telt. Nem főztem különlegességeket, volt egy jó nagy adag húsleves, amit már csütörtök délre megfőztem, ez kitartott 3 napot. Estére egy jó nagy adag töltötkáposztát főztem, azaz sütöttem pataki tálban, ez is két alkalomra elég volt, úgy hogy egyszer még vendégeink is voltak. Lényegében nem is készítettem egyebet, a húslevesből a húst kipírítottam(főleg csirkecombok voltak), és változó köretet készítettem mellé. Mindez szombat estig kitartott, péntek este vendégink is voltak.
Vasárnap ami már karácsony harmadnapja jöttek ebédre szüleim, akkora csukát sütöttem, amit férjem fogott még az ősszel, készítettem fasírtot, és krumplipüré készült mellé. Levesnek elkészítettem a vörösboros szilvakrémlevest. Estére sóletet készítettem, akkor jöttek a barátnőmék vacsorára.
A sütik: Nem számítottam ennyi vendégre, így a beigli, ökörszem, anygyalszem mellett csak egy gesztenyekrémes sütit készítettem, nem készült róla fotó, lényegében semmiről sem készült fotó az ünnepek alatt. A gesztenyés süti nem lett volna elég még vasárnapra is, így sütöttem egy kókuszos gyümölcsös süteményt, olyat mint a torta változata, de hogy kiadósabb legyen nagytepsibe. Így már bőven elég volt minden, tudtam osztogatni is belőle.
Tegnap sógornőmék is meglátogattak, így a karácsonyi időszak tényleg úgy telt, hogy jöttek mentek az emberek, és ez nagyon jó volt, ennek már kezd olyan pörgősebb hangulata lenni, amit annyira szerettem az "otthoni " karácsonyokban. Nem ajándékoztunk nagy dolgokat, nem is arról kell szóljon szerintem ez az ünnep, de mégis jó volt. Meghitt és szeretetteljes.
És ami még nagyon lényeges, megbeszéltük a péntek esti vendégeinkkel, hogy jövőre együtt elmegyünk és kántálunk, és visszük a jó hírt barátoknak, ismerősöknek, hogy Jézus megszületett, számomra ez a leglényegesebb ebben az ünnepben.

Nem adom tovább, mert a kérdés karácsony előtti volt, de aki érez inditatást az nyugodtan elmesélheti az ő kedvenc történeteit, gondolatait.

Az egyik sikerül, a másik meg nem

Tegnap nagy öröm ért mikor átnéztem Nemisbéka bolgjába, és első kép amit láttam az ünnepi szilvakrémlevesem volt. Hát sokszor visszanéztem, hogy tényleg az én levesem van az első helyre besorolva? Nem is vettem fel a kapcsolatot ajándék átvétele ügyében Nemisbékával csak este, mert addig tartott feldolgozni, hogy tényleg én nyertem a leves és előétel kategóriában. Bevallom nem sok reményt fűztem ehhez a versenyhez, talán ezért is volt ekkora nagy a meglepetésem és az örömöm! Köszönöm a zsűri tagoknak, hogy méltatták a levesemet a dobogóra!



Ami nem sikerült, az meg a Zilás tesztcsapatba bejutni. Nagyon szerettem volna, és nagyon reménykedtem abban, hogy bekerülök, bár kétségeim voltak az elejétől fogva, tegnapi levelük után meg tejes mértékben elbizonytalanodtam, mert írták, hogy nagyon erős a mezőny, és mára ígérték a végleges döntést.
A pályázati lehetőségről már írtam itt, abban reménykedve, hogy valaki kedvet kap a nevezésre a bejegyzésemet olvasva.
Így utólag egyrészt bánom, mert most éghetnék miatta(bár ezt a lehetőséget már akkor felvállaltam, amikor megírtam róla a bejegyzést), hogy nem kerültem be, de amúgy is éghetnék, mert a 35-be pedig bekerültem, és azt írták hogy a legjobb 35-öt bemutatják majd az oldalukon is, és úgy is kiderült volna, hogy neveztem. Másrészt viszont nem bánom, mert mint írtam fentebb, így lehetőséget nyújtottam a nevezésre másoknak is, olyanoknak is, akik nem kaptak tőlük levelet, mint pl én sem.
A fenti diplomata tortával pályáztam, sajnálom, hogy nem nyertem el a zsűri tetszését, a családom és barátaink tetszését viszont teljes mértékben, és legalább ettünk egy fincsi tortát.

Ólomüvetg süti a Flagon

Megjelent a Flagmagazinban az ólomüveg sütim, elsőként nyitja a karácsonyi recept gyűjteményt, nagy megtiszteltetés ez számomra.

Köszönet Maxnak a közreműködésért!