Diómarcipán házilag

Hogy miért dió? Mert a mandulából készültet nem igazán szeretjük, akkor meg minek. Bármennyire trendi is használni nem fogok rá költeni, elsősorban a családom ízlését veszem figyelembe ilyen téren is. Ezért használok a torták dekorálására inkább fondantot, mert a marcipánra sajnálom a pénzt, és ha egyiket sem igazán esszük meg (kivétel a kakaóval vagy a kávéval színezettet), akkor a jóval olcsóbbat, emellett jobban formálhatót választom.
Szóval körülnéztem, hogy hogyan is kell marcipánt készíteni, sok információt találtam Receptgyűjtőnél, onnan az első fajtát vettem alapul, ez volt a legszimpatikusabb, és a mandulát dióra cseréltem benne.

Hozzávalók:
200 gr dió (tisztítva)
200 gr porcukor
50 ml víz

Nekem szárítás után a dióm csak 167 gr volt, így 167 gr cukort használtam és 42 ml vizet.

A diót 2-3 percig főzzük, majd lehúzzuk róla a héját. Hát ezt a mozzanatot csak nyugodt lelkiállapotban ajánlom mindenkinek, ennek hiányában hozzá se fogjunk. A manduláról elméletileg szépen lenyomható a héj, ez dió esetében kicsit nehézkesebb, de megoldható. A felső képen a már héjától megfosztott dió látható. Én a diót több részletben főztem meg, és így ajánlom mindenkinek, mert azt tapasztaltam, hogy minél jobban hűl annál nehezebb tisztítani. A másik trükk meg amit bevethetünk, hogy a forró, leszűrt diót fedjük le egy frissentartó fóliával, majd alóla szedegessük ki, így nem szárad meg a héja az utolsó daraboknak sem.
Ez a mozzanat a legmacerásabb az egésznek az elkészítésében.
Ezután szárítsuk egy napot, vagy tegyük langyos sütőbe (kb 35-40 fok) pár órára, míg megnem szárad.


Miután megszáradt a dió daráljuk le, én fele adag cukorral együtt daráltam le, törekedni kell rá, hogy minél finomabb legyen, ilyen lett:

A cukor másik részéből a vízzel főzzünk szirupot, én miután letisztult a folyadék még kb 2 percet főztem. Ezután várni kellene vele míg kicsit hűl, de én beleöntöttem még fóron, mert a porcukort én daráltam hozzá, és még kicsit szemcsés volt, szerettem volna ha minél jobban feloldja a forró szirup a szemcséket. Kanállal jól elkevertem.
Hűlni tettem, majd mikor szobahőre hűlt begyúrtam mint egy tésztát.

Ezután fóliába csomagolva betettem a hűtőbe.
Egyszeres(a cukor súlya megeggyeszik a dió súlyával) diómarcipánt készítettem, mert reményeim szerint tölteléke lesz egy kekszfélének, de lehet ebből is kétszerest(kétszer annyi cukor), háromszorost(háromszor annyi cukor) is készíteni, gondolom ez esetekben a folyadék mennyiségén is növelni kell valamennyit, de erről nem olvastam sehol információt.