Ünnepi szilvakrémleves

Pár hete vettem észre egy karácsonyi receptversenyt amit Nemisbéka írt ki, s gondoltam kellene valamivel nevezni. Épp akkortájt szilvakrémlevest készítettem, birsalmával, igen finomra sikerült, így ez adta az ötletet a nevezéshez. Igazából ennek a levesnek az alapötletét még régebb Tirnitynél találtam, de sokat változtattam rajta az idők folyamán, a blogomba is felkerült már róla a bejegyzés első alkalommal.
A leves finom, de valami különlegesebbel akartam tálalni, így döntöttem alma mellett amit vajas, fűszeres mézben pároltam puhára, és gyömbéres, olvasztott cukorban megforgatott darabolt dióra. A végeredmény igen jó lett, szerintem méltó helye lehet az ünnepi asztalon.

Hozzávalók:
500 gr szilva (mirelitet használtam)
1 dl száraz vörösbor
5 dl víz
2,5 ek méz
diónyi vaj
1 dl tejszín
csipet só
1/3 kk fahéj, 1/3 kk gyömbér, 1/4 kk szegfűszeg (ettől el is lehet térni ízlésnek megfelelően)
1 ek citromlé

Levesbetétnek:
1 savanykás alma
2 marék dió
3 ek barna nádcukor (lehet sima cukor is)
1/4 kk gyömbér

Az almát megmossuk, megpucoljuk, kockázzuk (max 2 perc)

A vajat és a mézet abba az edénybe rakjuk amibe majd a leves elkészül, összemelegítjük, mikor már forró rátesszük a fűszereket majd beleforgatjuk az almát, megpároljuk, de nem kell, hogy túl puha legyen, inkább kicsit roppanós maradjon, szűrőkanál segítségével kiszedjük. (max 5 perc)

A maradék mézes, fűszeres vajhoz adjuk a szilvát (nekem félig volt csak kiengedve, de bele lehet tenni teljesen fagyosan is, akkor is elkészül 45 perc alatt az egész), átforgatjuk, megvárjuk hogy levet ereszen (eddig kb 5 perc)

majd felöntjük a borral és a vízzel, sózzuk. Fedő alatt megfőzzük.( ez kb 20 perc, ha teljesen fagyosan tettük bele, akkor kb 5 perccel több lehet)

Mialatt a leves fő addig egy tálcát vagy deszkát(ez utóbbi praktikusabb, mert ezen majd fel is apríthatjuk) megkenünk vékonyan olajjal, a két marék diót darabosra vágjuk (nem az olajos deszkán), egy vastag aljú edényben a cukort felolvasztjuk, majd rádobjuk a durvára vágott diót és a gyömbért, jól elkeverjük. Ezután rátesszük az előre odakészített olajos tálcára (vagy valamire), ellapogatjuk (mindez 5-7 percnél nem lehetetett több, de itt bevallom nem néztem az időt, de ez úgyis benne van a főzési időbe, szóval a 45 percben nem játszik). Hűvös helyre tesszük hűlni.

Miután a szilva megpuhult merülő mixerrel leturmixoljuk az egészet, vagy bármilyen erre alkalmatos eszközzel (ez maximum 2 perc) ,

majd beleöntjük a tejszínt, felforraljuk, a legvégén adjuk hozzá a citromlevet, megkóstoljuk, ha kell még adunk hozzá mézet, én savanykásra hagytam, mert az alma is a dió is igen édes (ez max 3 perc).

Eddig ha fagyosan is tettük bele a szilvát akkor 42 percnél járunk, tehát még van idő az addig már kellően megkötött, lehűlt cukorba forgatott diót felvágni, ez az utolsó lépés, ez bőven belefér a maradék 3 percbe.

A leves szerintem langyosan a legfinomabb, tehát jól előkészíthető fogásról van szó.

Én a levesbetétet külön tálaltam hozzá. A dió adagja elég nagy, de érdemes ennyit csinálni belőle, mert nagyon finom úgy magában is, csak arra ügyeljünk,hogy nehogy elpárologjon míg tálalni szeretnénk!

Ez 3 nagyobb esetleg 4 kisebb felnőtt adag.