Gyömbéres keksz

Ez nagylányom kívánságára készült a szülinapjára. Van egy könyve, még régebb vettem neki, "Nagy sütiskönyv gyerekeknek" a címe, a Szalay kiadásában, jól érthetően, sok képpel,egyszerű finomságok vannak benne egyszerűen leírva, a lényege, hogy egy olvasni tudó kis gyermek megcsinálhatja, ha szereti ilyesmikkel tölteni az idejét. Ezt a kekszet abból a könyvből választotta. Még kellett volna cukormázzal rajzolni is rá, de az elmaradt.

Hozzávalók:

350 gr finom liszt

1,5 tk őrölt gyömbér

0,5 tk fahéj

1 tk szódabikarbóna

100 gr hűtött vaj

175 gr barna cukor

1 közepes méretű tojás

2 ek méz

én pluszba még tettem pár kanál vizet, mert máskülönben nem állt össze a tészta

A lisztet a szódabikarbónával, fahéjjal, gyömbérrel keverjük el, majd vágjuk el a hideg vajat , morzsoljuk jól el a lisztel. Adjuk hozzá a cukort is.

A tojást villával kavarjuk habosra, tegyük bele a mézet, majd öntsük a lisztes keverék közepébe. Az egészet gyúrjuk jól össze addig míg egynemű nem lesz, közbe tegyünk annyi vizet amennyi szükséges. Könnyen nyújtható tésztát kell kapjunk.

Lisztezett felületen nyújtsuk a könyv szerint fél centi vastagra, én ennyire nyújtottam, de nekem így vastag lett, már olyan mézeskalács szerű, majd szaggassuk ki, sütőpapírral ellátott tepsibe rakjuk, 180 fokos előmelegített sütőbe süssük.

Nagyon jó ízű kekszeket kaptunk, jól tárolható, ez is már egy hete készült, most is nagyon finom. Amit másként csinálnék az az, hogy vékonyabbra nyújtanám a tésztát, a cukrot pedig megdarálnám.

Nekünk kb 50 keksz lett belőle.

Fűszeres, fokhagymás, diós tészta

Ma úgy gondoltam, hogy töltött zsömlét veszek ki a fagyóból, de elfelejtettem. A család részére épp tésztát készültem főzni husi(az már megvolt) mellé, így gondoltam csinálok valami gyors öntetfélét a tésztára saját részre. Nem sokféle földség volt most éppen itthon, így rövid gondolkodás után fokhagyma mellett döntöttem. Ekkor már odatettem a vizet főni a tésztának, és gyorsan kellett cselekedjek. Azt tudtam, hogy a fokhagymát héjában akarom megsütni (láttam valahol a napokba, de nem tudom, hogy hol, ha valaki tudja, akkor kérem szóljon), de tovább tanácstalan voltam. Gyorsan felmentem a Mindmegette oldalára, és keresgélni kezdtem a szénhidrátnapos recik közt, ezt találtam. Ehhez kellett volna friss gyömbér, nekem az nem volt, de kiindulási pontnak ez pont elég volt.

Hozzávalók:
1 egész fej fokhagyma
2 ek szójaszósz
1 ek worcester szósz
1 csapott kk őrölt gyömbér
1 csapott kk őrölt koriandermag
1 k méz
2 ek napraforgóolaj
2 ek mogyoróolaj
2 dió bele

A fokhagymáról a külső réteg héjat levettem, a gerezdeket szétszedtem, ezekről már nem vettem le a héjat, a mogyoró és napraforgóolaj keverékén enyhe tűzön barnásra sütöttem. Miután megsült nagyon könnyen levehető a héj róla, szinte kipotyog belőle. Ha lenne elfeketedett rész a fokhagymán azt vágjuk le.

A megpucolt fokhagymát kisebb darabokra vágtam.

Ezután visszatettem az olajba, ráöntöttem a szójaszószt és a worchester szószt, a mézet és a fűszereket, összeforraltam, kicsit besűrítettem. Ilyen lett.

Szedtem magamnak egy adag tésztát, ízlés szerinti fűszeres "fokhagymaszószt" tettem rá, és megszórtam a vagdalt dióval, amit szintén kicsi olajon átpirítottam.

Nagyon nagyon finom lett az ebédem, a fokhagymának nagyon jó az íze így. Szerintem jó lehet ez a szósz húsok ízesítésére is, majd kísérletezgetek vele.

Ez az adag kb 3 étkezésre elég ahogy nézem, de ez természetesen attól függ kinek mennyi az egy adag tészta, és mennyire sósan eszik. Szerintem eláll a hűtőben több napig is.

A szósz keresgéléssel együtt meglett mire a tészta megfőtt, gyors és finom, kell ennél több?

Kekszek, a gyerekek örömére

Jelenleg három gyerek van a felügyeletem alatt, a két saját és nővérem nagyfia. A héten napközis táborba járunk minden nap, gondoltam jó lesz egy pár finom kis ropogtatnivaló napközben, így tegnap késő este csináltam ezeket. Gyorsan megvan mindkettő, és finomak is.

A barna az gyömbéres keksz, Pákosztos macska blogjában találtam, nem most csinálom először, nagyon szeretjük, ennek nem is írnám le a receptjét, mert nem változtattam rajta, mindent úgy csinálok ahogy ő írja. A recept itt található.

A másik egy kukoricás keksz. Azt Laura blogján találtam (ha nem is érti az ember a képekért érdemes megnézni). Én Erdélyi származású vagyok, értem a leírott szöveget(ha meg valaminél elakadok, akkor rákérdek a férjemre, ő még most is nagyon jól beszéli a román nyelvet), beszélni már nem beszélem, de lehet ez csak félénkségem miatt van.

Hozzávalók:

240 gr kukoricadara

240 gr liszt (eredeti receptben 200 gr, nekem ez nem volt elég, még így sem állt össze olyan szépen össze mint Laura képein)

140 gr porcukor

250 gr szobahőmérsékletű vaj

1 közepes tojás

reszelt citromhéj (én egy kisebb citrom felét reszeltem bele)

1 csomag vaníliáscukor

150 gr csoki finomra kockázva

Mindent összekavarunk, én ragacsos masszát kaptam annak ellenére, hogy emeltem a liszt adagján. A csokit nem muszáj beletenni, de nekem most táblás csoki volt itthon, nem volt csokicseppem, sem dekor cukrom, ezért gyúrtam bele inkább a csokikockákat.Diónyi halmokat szaggattam, kicsit meggömbölygettem, tenyerem közt kicsit szétlapítottam, sütőpapírral ellátott tepsire tettem, 175 fokon sütöttem míg a széle kezdett kicsit színt váltani.

Nagyon omlós kekszek lesznek belőle, ugyanakkor nagyon ropogós is a kukoricadara miatt, csak annak ajánlom az elkészítését akit nem zavar hogy a kukoricadara keményen ropog majd a foga alatt.

Több gyermek is tesztelte a kekszeket ma, mindenkinek ízlett mindkettő, kivéve a nagylányomat, őt zavarta a ropogós kukoricadara.