2009. december 31., csütörtök

Gesztenyés piskótatekercs

Ezzel a sütivel szeretnék minden kedves olvasómnak, barátomnak és mindenkinek aki ide benéz, egy Boldog Új Évet Kívánni!

Tegnap a hűtőben nagytakarítást végeztem, és a mai meg holnapi menüt onnan próbáltam megoldani. Volt még 2 gesztenyepüré, így eldőlt, hogy gesztenyés sütit készítek szilveszterre.
Sütöttem hozzá két piskótát, az egyiket simán a másikat kakaósan (szerintem úgy finomabb, csak a férjemnek akartam kedvezni a simával) és megtöltöttem tejszines gesztenyés krémmel, csokival vontam be. A végeredmény finom lett, férjem szerint még a kakaós is jó, szerintem az a jobb.

Hozzávalók egy piskótához:

4 tojás
4 púpos ek liszt ( a kakaósnál 1 kanál kakaó, a többi liszt)
4 ek cukor
csipet só, pár csep citromlé

A tojásokat megmossuk, szétválasztjuk. A fehérjébe tesszük a sót és a citromlevet, felverjük, majd a cukrot hozzáadjuk és ezzel kemény habot verünk. Jó ha verjük legalább 10-15 percet, így elhagyható a sütőpor, ha nem szánunk rá ennyi időt akkor tegyünk hozzá 1 kk sütőport. A tojás legyen szobahőmérsékeltű, és lehetőleg ne nagyon friss, hanem párnapos.
Ezután már csak kézi habverővel keverjük hozzá a sárgákat, majd az szitált lisztet (és kakaót).

Papírral bélelt nagytepsibe (kb 36x26-os a hasznos része) simítjuk, és megsütjük 180 fokon. A lényeg, hogy ne süssük túl, különben repedni fog.
Még forrón, közvetlenül a sütőből kivéve lehúzzuk róla a papírt, majd megfordítjuk, és a papírral együtt feltekerjük, félretesszük hűlni.

A krémhez:
6 dl tejszín
3 ek porcukor (ízlés szerint ezen lehet változtatni)
1 dl tej
15 gr étkezési zselatin
2x 250 gr gesztenyepüré

A tejet a zselatinnal elkeverjük, majd addig melegítjük, míg felolvad teljesen benne a zselatin, félretesszük.
A nagyon hideg (fagyóba is tehetjük felverés előtt kb 15 percre) tejszínt a porcukorral felverjük, belereszeljük az egyik gesztenyepürét, azzal is eldolgozzuk. Majd a felvert gesztenyés tejszínből adunk egy kanállal a zselatinos tejhez, elkavarjuk benne, majd a zselatint a tejszínhez adjuk, közben folyamatosan kavarjuk.
A másik gesztenyepürét elfelezzük, két a piskóta hosszával megegyező rudat sodrunk belőle, nyomkodó, sodró mozdulatokkal. Kicsit nehézkes, mert könnyen szétesik, de kis türelemmel megoldható.
A krém felét ráhalmozzuk az egyik piskótára, ráhelyezzük a gesztenye rudat, majd feltekerjük az egészet. Így járunk el a másikkal is.

Csokimázat teszünk rá. Ez nálam kb 130 gr csoki volt, amit 2 ek dióolajjal(jó a napraforgó is) melegítettem össze, vigyázva, hogy nem hevítsem túl, majd ezt kenegettem a piskótatekercsekre.
Hűtőbe tesszük dermedni, kb 3 óra múlva már szeletelhető.

2009. december 30., szerda

Túrós-sajtos rudak és a nyereményem

Tegnap este megérkezett Nemisbéka díjai, amit az ünnepi szilvakrémlevesért kaptam. Nagyon tetszenek, köszönöm szépen! A képeken ezek láthatók, két kis ovális ASA Selectione Grande tálalótálka magoknak meg ilyesmiknek, jelen estbe a túrós sajtos rudacskáknak, meg 6 kis ovális amuse-bouche pohárka, amiből kettő látszik az alsó képen.

De a továbbiakban a túrós-sajtos rudakról fogok írni.
Már régóta sütögetem ezt a kis apróságot, nekem egy Rámás füzetből van meg a recept, ami úgy szól, hogy 250 gr margarin, 250 gr liszt, 250 gr túró, mindezt sóval és fűszerekkel összegyúrni, pihentetni hűtőben, nyújtani, vágni, megszórni a tetejét, sütni. Frissen nagyon finom volt mindig, de másnapra nem volt az igazi. A neten nézelődve láttam, hogy van aki ehhez tesz még 1 tojást is, van aki a liszt mennyiségen is emel valamennyit, ezért én is megpróbáltam úgy, az eredmény jó lett. Frissen nem jobb, de nem is rosszabb mint hagyományosan, de másnap is élvezhető a végeredmény. Már másodjára készítem így, először csak finomliszttel csináltam, most tettem hozzá kevés graham lisztet is, és réteslisztet, ezek sem rontottak rajta, de lehet csak finomlisztet is készíteni.

Hozzávalók:
250 gr margarin
250 gr túró
300 gr liszt (nekem 50 gr volt graham, 100 gr volt rétes és 150 gr finom)
1 kk só (ízlés szerint lehet csökkenteni illetve növelni)
1 tojás

+ tojás a lekenéshez, magok, sajt a szóráshoz

A lisztben a sót elkeverjük, a margarint elmorzsoljuk vele. Majd hozzáadjuk a tojást és a túrót, összegyúrjuk az egészet, elég ragacsos tésztát kapunk, fóliába csomagolva beteszük a hűtőbe pihenni 1-2 órára.
Majd lisztezett felületen fél ujjnyi vastagra nyújtjuk, lekenjük a lágyan felvert tojással (én dupla adagot készítettem most arra az 1 tojás épp elég volt, normál adagnál elég csak a fehérje is), majd megszórjuk ízlés szerint magokkal, sajttal. Én egy részét sajttal és szezámmaggal szórtam, másikat napraforgómaggal és mákkal.
Deremeccővel rudakra vágjuk, majd sütőpapírral ellátott tepsibe tesszük, majd 200 fokon sütjük.


2009. december 29., kedd

Karácsonyi tartozás

Szepyke és Raindrop is megkért, hogy írjak le egy kedves karácsonyi történetet életemből. Karácsony előtt nem tudtam idő hiányában teljesíteni a kérésüket, de most megteszem.
Különösebb történetem nincs.
Gyermekkoromból azokra a karácsonyokra emlékszem a legszívesebben, mikkor még élt a nagymamám, és már nagyobbacska voltam, oly annyira, hogy tudtam neki segíteni a takarításban, a fa díszítésében, és az ajándékok csomagolásában. Jó szívvel tettem ezt, nagyon szerettem nagymamám körül sürgölődni, és a segítség fejében zsebpénzt is kaptam mindig. Sok unokája volt, összesen 11, szóval volt mit csomagolni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, volt benne mindig narancs, csoki, és papírszalvétába csomagolt pénz, és még pár apróság, ami évenként változott. Szenteste összeült nála a nagy család, alig fértünk el az étkezőbe, több asztalt toltunk össze, hogy mindenki lebírjon ülni, de ezek az alkalmak így is nagyon jók voltak. Nem ettünk különleges dolgokat,húsleves, házi kolbász és májashurka, sült hús, köretnek krumplipüré, sütinek nagymamám általában porlóskiskiflit készített, amit szilvalekvárral vagy dióval töltött, és még gyakori süti volt a rádiótészta.
A fenti képen látható gömböt nagymamámtól kunyeráltam el, ez a legkedvesebb díszem azóta is. Minden, még a vatta csomó meg a cérna is tőle van. Mindegyik gömb felet a fájukon volt egy kis vattapamacs, havat akart imitálni, és az ágakra is tettünk vattát, szintén a hóhatás miatt. A gömböt most vasárnap hozták el nekem szüleim, mert ha nem karácsonykor megyünk haza akkor nem jut eszembe, hogy előkeressem a karácsonyi díszeket, de most hogy épp karácsonykor ők jöttek így megkértem őket hozzák el nekem. Szegény kis gömb nagyon kopott már, nem tudom hány éves lehet, de biztos nagyon sok, sajnos már nincs kitől megkérdezzem. A házikó a gömbön nincs lekopva, csak jobb képet nem tudtam róla csinálni, van ablaka és ajtaja is, azt mindenki képzelje hozzá.

Az ifjúkori karácsonyok arról szóltak, hogy szenteste elmentünk a gyülekezetbe ( ez volt az ünnep fénypontja) a gyerekek énekeltek, verset mondtak, utána ajándékot kaptak. Ezután gyorsan haza vacsorázni majd vissza a gyülekezetbe, és indultak a kántáló csoportok. A fiatalok külön gyalog, a fúvószenekar autókkal, az énekkar szintén autókkal. Megvolt, hogy melyik csoportnak hová kell elmenni. Olyan jók voltak ezek az évek, mentünk hóban, szélben, és vittük az örömhírt, időseknek, betegeknek, barátoknak, hogy Jézus megszületett! Szép évek voltak, hiányoznak a mai napig.
Szatmárnémeti születésű vagyok, ott éltem le gyermek és ifjú éveimet. Ott a karácsony nem csak a család ünnepe, ott ez egy örömünnep, az emberek felkeresik barátaikat, ismerőseiket, vendégeket fogadnak, az egész ünnep egy pörgős kifelé szeretetet sugárzó, és nem csak a családra összepontosító ünnep. Nemek hiányzik ez a pörgés, de azért azt is megtapasztaltam, hogy ennek a csendes ünneplésnek is megvan azért az előnye.

Az idei karácsonyunk egyszerűen telt. Nem főztem különlegességeket, volt egy jó nagy adag húsleves, amit már csütörtök délre megfőztem, ez kitartott 3 napot. Estére egy jó nagy adag töltötkáposztát főztem, azaz sütöttem pataki tálban, ez is két alkalomra elég volt, úgy hogy egyszer még vendégeink is voltak. Lényegében nem is készítettem egyebet, a húslevesből a húst kipírítottam(főleg csirkecombok voltak), és változó köretet készítettem mellé. Mindez szombat estig kitartott, péntek este vendégink is voltak.
Vasárnap ami már karácsony harmadnapja jöttek ebédre szüleim, akkora csukát sütöttem, amit férjem fogott még az ősszel, készítettem fasírtot, és krumplipüré készült mellé. Levesnek elkészítettem a vörösboros szilvakrémlevest. Estére sóletet készítettem, akkor jöttek a barátnőmék vacsorára.
A sütik: Nem számítottam ennyi vendégre, így a beigli, ökörszem, anygyalszem mellett csak egy gesztenyekrémes sütit készítettem, nem készült róla fotó, lényegében semmiről sem készült fotó az ünnepek alatt. A gesztenyés süti nem lett volna elég még vasárnapra is, így sütöttem egy kókuszos gyümölcsös süteményt, olyat mint a torta változata, de hogy kiadósabb legyen nagytepsibe. Így már bőven elég volt minden, tudtam osztogatni is belőle.
Tegnap sógornőmék is meglátogattak, így a karácsonyi időszak tényleg úgy telt, hogy jöttek mentek az emberek, és ez nagyon jó volt, ennek már kezd olyan pörgősebb hangulata lenni, amit annyira szerettem az "otthoni " karácsonyokban. Nem ajándékoztunk nagy dolgokat, nem is arról kell szóljon szerintem ez az ünnep, de mégis jó volt. Meghitt és szeretetteljes.
És ami még nagyon lényeges, megbeszéltük a péntek esti vendégeinkkel, hogy jövőre együtt elmegyünk és kántálunk, és visszük a jó hírt barátoknak, ismerősöknek, hogy Jézus megszületett, számomra ez a leglényegesebb ebben az ünnepben.

Nem adom tovább, mert a kérdés karácsony előtti volt, de aki érez inditatást az nyugodtan elmesélheti az ő kedvenc történeteit, gondolatait.

2009. december 28., hétfő

Lencsesaláta

Nem készítettem még lencséből salátát, de ma próbaként(meg amúgy is, jól esik egy könnyedebb kaja) vacsira azt terveztem be. Sok receptet megnéztem, volt ami nagyon tetszett, pl Belly joghurtos lencsesalátája, de most valami tejszármazék és majonézmentesre vágytam inkább. Konkrét recit nem követtem, inkább csak fűszerezést és ötleteket merítettem több receptből. A végeredmény jó lett, szilveszterre felesbe készítem majd ezt meg Belly salátáját, legalább is most még ez a terv.

Hozzávalók:
150 gr lencse
egy-egy fél répa és petrezselyem
1 kisebb fej vöröshagyma negyede a főzővízbe, a fele a salátába
1 babérlevél
3 szegfűszeg (ezt jó ha teatojásba tesszük)
1+1 gerezd fokhagyma
1-1 kk mustár és balzsamecet (vagy ízlés szerint)
2 tojás

A lencsét a negyed hagymával, babérlevéllel, 1 fokhagymával, szegfűszeggel és sóval feltesszük főni(én most nem áztattam előre a lencsét, így is elég hamar megfőtt, de áztathatjuk is).
A répát és a petrezselymet apróra vágjuk, kevés olajon kicsit megpirítjuk,ráreszeljük a másik fokhagymát, majd kis vizet öntünk rá, sózzuk és megpároljuk.
A tojást sós vízbe megfőzzük.
A fél vöröshagymát csíkokra vágjuk.
Mikor a lencse megfőtt kivesszük belőle a hagymát, fokhagymát, babérlevelet, szegfűszeget, majd egy szűrőkanállal átpakoljuk a lencsét a salátás tálba, nem kel különösebben lecsepegtetni, jó ha marad rajta egy kicsi a főzőléből is rászedjük a répát és a petrezselymet, hagymát is hozzá tesszük, a mustárt és a balzsamecetet,majd összekavarjuk. A főttojást vagy kockára vágva belekavarjuk, vagy csak díszítjük vele.

Ez 2 nagy vagy 3 kisebb adag. Lehűtve, megvárva hogy az ízek összeérjenek tálaljuk.

2009. december 23., szerda

Beigli

Tegnap nálam is elkészült a beigli. Nem vagyok rutinos beiglisütő, most csinálok másodjára életemben, tavaly csináltam először. Tavaly is ugyanez a recept szerint, mindkét alkalommal gyönyörűen márványos lett, de kirepedt, és mindkét alkalommal megbocsájtottam neki, mert nagyon finom szerintünk.
A recept E.Margit oldalán itt található, most idő szűkében nem írom ide be, úgyis mindent a leírtak szerint csináltam. A töltelék fűszerezését csináltam kicsit másképp, a mákosba a citromhéj mellett került kb 1/3 kk szegfűszeg, a diósba csak őrölt gyömbér került, 1 kk-al. Egyikbe sem tettem mazsolát.

2009. december 22., kedd

Ökörszem

Chef Vikinél láttam meg nemrég ezt a sütit. Az angyalszem sikere után ezt is elkészítettem, a tésztája porhanyósabb, jobb az állaga, úgy hogy a reci marad, fog még nálunk szerepelni.

Hozzávalók:
35 dkg liszt
14 dkg porcukor
14 dkg darált dió
28 dkg margarin

lekvár ízlés szerint (nálunk ebbe barack ment)

A cukort ás a szobahőmérsékletű margarint kihabosítjuk, hozzá adjuk a lisztet és a diót, összegyúrjuk. Kb 2 órára hűtőbe tesszük. Diónyi halmokat gömbölygetünk belőle, sütőpapírral ellátott tepsire tesszük, majd egy vastag fakanál vagy egy kis nyújtófa végével lyukakat nyomunk bele. A nyújtófa végét vizezzük, mert ragad. Ezt is lehet jó mélyen, mert sokat nő felfele. 200 fokon sütjük míg szép színe nem lesz.
Miközben sül a lekvárt forraljuk fel, majd a forró sütikbe kanalazzuk a forró lekvárt. Hagyjuk, hogy szikkadjon. Ezt is betettem a végén a langyos sütőbe, hogy hamarabb szikkadjon.

2009. december 21., hétfő

Fahéjas csillagok (vagy valami olyasmi)

Nemrég láttam ezt a receptet miniMálnánál, s mivel az egész család odavan a fahéjéret és a elkészítése is nagyon egyszerűnek tűnt így kipróbáltam én is. Nem csalódtam, nagyon-nagyon fahéjas, nagyon-nagyon omlós.

Hozzávalók :
30 dkg vaj
8 ek porcukor
2 cs vaníliás cukor (vagy 1 rúd vanília kikapart belseje)
30 dkg liszt
2 ek keményítő
6 kk fahéj

A szobahőmérsékletű vajat a porcukorral vaníliával kihabosítjuk. A többi hozzávalót összekeverjük, madj a vajas keverékhez adjuk. Jól eldolgozzuk, és már mehet is habzsákba, majd csillagcsöves kinyomóval csillagokat nyomunk sütőpaírral ellátott tepsire. Ezzel én megszenvedtem, mert még mindig nincs egy normális habzsákom, de túl vagyok rajta. Nem lettek szép csillagok, inkább apró csókok lettek, de elfogy majd így is. Szerintem keksz kinyomóban is működne a dolog, de nekem az sincs.
180 fokon sütjük.

2009. december 17., csütörtök

Német mézes keksz- Honig platzchen

Ancsikánál láttam meg ezt a mézest, felkeltette az érdeklődésemet, mert nincs benne zsiradék.
Ma kipróbáltam, ízletes kekszek lettek belőle, jelenleg még kemények, állítólag fémdobozva zárva pár napon belül bepuhul, bár nekem így ropogósan is ízlik. Jobbnak nem jobb a megszokott magyar mézeskalácstól, bár nem is vártam ezt tőle. Kicsit csökkentettem benne a cukor adagot, mert úgy nekem nagyon soknak tűnt, és szarvasagancssó (szalakáli) helyett szódabikarbónát tettem, mert az van itthon.

Hozzávalók(fél adaghoz):
200 gr barna cukor (rendesen 250)
2,5 tojás (nekem kicsi tojásaim voltak, így 3-at tettem)
2-3 ek méz (én 2-őt tettem)
1/2 cs mézesfűszerkeverék (én e helyett 1 kk fahéjat, 1/2 kk szegfűszeget, 1/2 kk gyömbért és 1 csipet borsot tettem)
300 gr liszt
1,5 gr szalakáli (e helyett tettem 1/2 kk szódabikarbónát)

Mindezt összekeverjük, ragacsos lágy masszát kellene kapni, és kiskanállal tenni a tepsire, nekem elég masszív lett, de ragacsos, néha a kezemet bevizeztem, és úgy fél diónyi gömböket görgettem a kezeim között, majd sütőpapírral ellátott tepsire tettem, 180 fokon sütöttem. Nem lapult sülés közben, ezért a második tepsin már a kis gömböket egy pohár talpával ellapítottam, valószínű, hogy szalakálival lapult volna magától.
45 db lett a fél adagból.

2009. december 16., szerda

Angyalszem

Ma elkezdetem sütni célzottan az ünnepekre az aprósütiket. A sort ezzel a finom kis aprósütivel kezdtem, Latsia receptje alapján készítettem, de egyből dupla adagot csináltam, azt fogom beírni.

Hozzávalók:

300 gr liszt
120 gk cukor
1 csipet só
100 gr kókuszreszelék (nekem elég darabos volt ezért kicsit átdaráltam)
200 gr vaj(én margarint használtam, a margarinnal nem akart összeállni, ezért tettem hozzá 2 ek tejfölt is, vajjal biztos finomabb)
2 tojássárga

+szóráshoz vaníliás porcukor, töltéshez valamilyen lekvár (én epret használtam)

A lisztet, cukort, sót és kókuszt elkavarjuk.
A tojást a vajjal/margarinnal kikavarjuk, majd hozzáadjuk a lisztes keveréket, összegyúrjuk az egészet. Mivel nekem nem akart összeállni, ezért tettem hozzá 2 ek tejfölt, ezzel már szépen egy gombóccá tudtam gyúrni.
1 órára hűtőbe tesszük pihenni.
Diónyi gombócokat görgetünk belőle, azt vettem észre, hogy akkor lehet a legszebben megcsinálni benne a mélyedést, ha kicsit át is melegítjük a kezeink közt, ha ezt nem tesszük meg akkor repedezni fog a széle. Sütőpapírral ellátott tepsire tesszük, majd egy vastag fakanálnyéllel vagy kerek végű marcipánformázóval, vagy akinek van kicsi nyújtófája aminek kerek a vége azzal mélyedést nyomunk minden tészta közepébe. Jó nagy mélyedés nyomjunk, mert sokat nő felfele sülés közben.
180 fokon sütjük míg szép szint kap.
Megvárjuk hogy kihűljön, majd megszórjuk porcukorral, a mélyedésekbe teszünk felforrósított eperdzsemet (vagy amit szeretünk) majd mikor már langyos a sütő betehetjük az anygalszemeket, hogy szikkadjon rajta hamarabb a eperdzsem. Természetesen ha azonnal fogyasztjuk, akkor a szárítástól eltekinthetünk, de ha dobozba szeretnénk tenni, akkor valamien módon ki kell szárítani a lekvár felszínét, hogy ne ragadjon egymásba. Én próbáltam többféleképp, nekem ez vált be a legjobban.
41 darab lett belőle.

2009. december 15., kedd

Az egyik sikerül, a másik meg nem

Tegnap nagy öröm ért mikor átnéztem Nemisbéka bolgjába, és első kép amit láttam az ünnepi szilvakrémlevesem volt. Hát sokszor visszanéztem, hogy tényleg az én levesem van az első helyre besorolva? Nem is vettem fel a kapcsolatot ajándék átvétele ügyében Nemisbékával csak este, mert addig tartott feldolgozni, hogy tényleg én nyertem a leves és előétel kategóriában. Bevallom nem sok reményt fűztem ehhez a versenyhez, talán ezért is volt ekkora nagy a meglepetésem és az örömöm! Köszönöm a zsűri tagoknak, hogy méltatták a levesemet a dobogóra!



Ami nem sikerült, az meg a Zilás tesztcsapatba bejutni. Nagyon szerettem volna, és nagyon reménykedtem abban, hogy bekerülök, bár kétségeim voltak az elejétől fogva, tegnapi levelük után meg tejes mértékben elbizonytalanodtam, mert írták, hogy nagyon erős a mezőny, és mára ígérték a végleges döntést.
A pályázati lehetőségről már írtam itt, abban reménykedve, hogy valaki kedvet kap a nevezésre a bejegyzésemet olvasva.
Így utólag egyrészt bánom, mert most éghetnék miatta(bár ezt a lehetőséget már akkor felvállaltam, amikor megírtam róla a bejegyzést), hogy nem kerültem be, de amúgy is éghetnék, mert a 35-be pedig bekerültem, és azt írták hogy a legjobb 35-öt bemutatják majd az oldalukon is, és úgy is kiderült volna, hogy neveztem. Másrészt viszont nem bánom, mert mint írtam fentebb, így lehetőséget nyújtottam a nevezésre másoknak is, olyanoknak is, akik nem kaptak tőlük levelet, mint pl én sem.
A fenti diplomata tortával pályáztam, sajnálom, hogy nem nyertem el a zsűri tetszését, a családom és barátaink tetszését viszont teljes mértékben, és legalább ettünk egy fincsi tortát.

2009. december 14., hétfő

Házi krémes

Sokáig nem készítettem krémest, mert nem voltam hajlandó a hagyományos hájas lapokat megcsinálni, a bolti kész lapokat meg nem igazán szeretem. Még tavaly találtam rá erre a leveles tészta recire a Mindmegette oldalán, kipróbáltam, nekem bevált azóta ezt használom, mert nem kell hajtogatni mégis leveles lesz. A munka vele nem sok, csak a pihentetési ideje hosszú, de ha ezt beleszámoljuk, akkor kevés munkával jutunk viszonylag jó lapokhoz.

Hozzávalók a lapokhoz:

30 dkg liszt
25 dkg szobahőmérsékletű margarin (jó az olcsóbb is hozzá)
egy csipet só
6 evőkanál hideg víz
1 evőkanál ecet

Mindezt összedolgozzuk egy keverő tálban, ragadós masszát kapunk, majd lefedjük és betesszük a hűtőbe 12 órára.
A pihenési idő után elfelezzük, majd kinyújtjuk. Én a nagy gáztepsi zsírozott hátán szoktam sütni, mert sülés közben sokat zsugorodik, a végére egy kisebb tepsi mérete lesz, szóval érdemes minél nagyobbra tenni.
Akkor lesz a leglevelesebb ha minél kevesebbet tapogatjuk a tésztát nyújtás közben.
180 fokon szoktam sütni míg szép színe nem lesz.

Hozzávalók a krémhez:

6 tojás
750 ml tej
150 gr liszt
300 gr cukor
1 rúd vanília (vagy 2 csomag vaníliás cukor, ez esetben számoljuk le a súlyát a cukorból)

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét nagyon keményre felverjük.
A sárgákat a cukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a lisztet, a vanília kikapart belsejét, majd egy kevés tejet, csomómentesre keverjük az egészet a mixerrel.
A többi tejet időközben a vanília héjával feltesszük főni, mikor forr, akkor a vanília rudat kihalásszuk, majd a forró tejet a lisztes péphez öntjük, közben folyamatosan kavargatjuk. Az egészet felforraljuk, majd főzzük pár percet, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor lisztízű lesz a krémünk. Közben folyamatosan kavarjuk. Majd levesszük a gázról és egy habverő segítségével belekavarjuk. Elméletileg ezt már nem kell forrni tenni, de én azért egy kicsit átszoktam melegíteni az egészet.

Ezzel a krémmel szoktam a képviselőfánkot is tölteni, ugyanúgy mint édesanyám.
Aki vastagabban szeretné az csinálhatja 1 liter tejből a krémet, arányosan növelve mindent hozzá.

2009. december 12., szombat

Az mi mézes adventi koszorúnk

Jobb később mint soha! Ezzel a jelmondattal kezdtem neki, s mivel időhiányba szenvedek, így nagyon egyszerűen elkészíthetőbe gondolkodtam, ilyenre sikerült.
A tészta az az ólomüvegsütinél használt tészta volt, a színesekhez Wiltonos zselés ételszínezőt használtam, összeraktam, egyszerre megsütöttem, még melegen kivágtam a gyertyák helyét, és készen is voltam vele.

2009. december 11., péntek

Sólet pataki tálba


Nemrég megláttam Mónikánál a sóletet, hát nagyon megkívántam. Eddig még soha nem készítettem ilyet, az általa leírt receptet követtem nagyjából, de mivel nálam pataki tálba készült így a sütést illetően változtattam a dolgon.

Hozzávalók:
400 gr száraz bab
100 gr gersli
500 gr füstölt hús (én tarját használtam)
2 ek zsír (nekem disznózsírom volt itthon)
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors, paprika ízlés szerint
víz

A babot és gerslit este beáztatjuk. Reggel beáztatjuk a pataki tálat. A vöröshagymát apróra vágjuk, a zsíron megfuttatjuk, majd ráreszeljük a fokhagymát, fűszerezzük . Én kb 1 kk pirospaprikát, 1/4 kk borsot tettem, tettem hozzá 1 kk sót is, de ez fölösleges volt, sós lett a sólet így , máskor elhagyom a sót, mert a hús kellően megsózza.
A húst megmostam, felkockáztam, egyben is lehet hagyni, de nekem így tetszett. A tálba tettem a leszűrt babot a gerslivel, húst, hagymát, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy kb 1 ujjnyival ellepje a babot, majd hideg sütőbe tettem, beállítottam 220 fokra, addig sütöttem ennyin míg felforrt, ezután levettem 150 fokra. Az egész 3 óra alatt elkészült. Néha bele bele kavartam, és egyszer öntöttem hozzá egy kis forró vizet. A lényeg, hogy víz alatt legyen végig.
Lehet bele 4 nyers megmosott tojást is tenni, én ezt elhagytam.
Hatalmas adag, szerintem legalább 6 felnőtt jóllakik vele, még ha leves nincs is előtte.
Svanyú káposztát és kenyeret adtam mellé.

Finom, egyszerűen elkészíthető tartalmas fogás, köszönöm Mónika!

2009. december 10., csütörtök

Sárgabarackos-diómorzsás sütemény

Ez a süti egy tartalmas húsgombócleves mellé készült, így a másodiktól most eltekintettünk.
Az alapja a már megszokott kevertsütim, amit tortalapnak s használok, de most tettem bele graham lisztet is, és a tej jó részét savóval helyettesítettem. Igazából nem új fajta ez nálunk, gyakran készítem, csak még nem került feljegyzésre.

Hozzávalók:
35 dkg liszt (ebből most 10 dkg graham volt)
1 szitált sütőpor
4 tojás
1,5 dl olaj
1,5 dl tej (ebből 1 dl tejsavó volt) (lehet joghurttal is készíteni, ebben az esetben kb. 170 ml joghurtot tegyünk)
20 dkg cukor+ 8 dkg a habba
1 vaníliarúd kikapart belseje(vagy 1 cs vaníliás cukor)

50 dkg sárgabarack (fagyasztottat használtam, kiengedve lecsepegtetve)

a diós morzsához:
150 gr darált dió
100 gr cukor
100 gr szobahőmérsékletű margarin
75 gr liszt (ebből 40 g graham volt)
Lehet bele tenni kb 1 kk őrölt gyömbért, most ezt kihagytam, mert a vanília ízét akartam érezni, mert örülök, hogy megérkezett végre Szepykétől a vaníliám.

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét csipet sóval, pár csepp citromlével felverjük, majd hozzá adjuk a 80 gr cukrot, jó kemény habot verünk.
A tejet, lisztet, cukort, tojássárgát, vaníliát elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztben elkevert sütőport, majd ezzel jól kidolgozzuk, legalább 2-3 percet keverjük mixerrel. Hozzákeverjük óvatosan a tojásfehérjét, majd sütőpapírral ellátott tepsibe tesszük, elegyengetjük.
Tetejére rátesszük a barackokat, majd mixerrel a morzsa hozzávalóit elkeverjük, majd egyenletesen rászórjuk a tetejére.
175 fokon sütjük.

A graham liszt miatt a morzsa most még porhanyósabb, ropogósabb, következő alkalommal megpróbálom csak graham lisztel készíteni a morzsát.
A tejsavó is nagyon jót tett a süti állagának, de használhatunk joghurtot, kefirt is, azok is nagyon jót tesznek neki.

2009. december 9., szerda

Gomba ropogós

Ez az egyik kedvenc gombás ételem, bár én minden gombás dogot szeretek, de nagyon ritkán készítem, mert elég időigényes.
Ezt férjem is szereti, pedig ő állítólag nem szereti a gombás dogokat, ettől függetlenül van azért egy pár gombás étel amit szeret, pl rántottgomba, vagy töltött gomba. Édesanyám ilyet készített többek közt az eljegyzésünkre, akkor még ő főzött, én a sütiket csináltam. Igazából otthon csak sütiket késztettem, a főzésbe max csak besegítettem, volt is gondom az első házas hónapokban e miatt...

Hozzávalók:
300 gr gomba tisztítva (hát én csiperkét használtam most, de édesanyám anno vargányából (=hiriba, medvegomba) készítette de azt sajnos itt aranyáron mérik, ha egyáltalán hozzá tud jutni az ember)
2 tojás+még a panírozáshoz
1 dl tej
1 vörös hagyma
3 gerezd fokhagyma
50 gr liszt
só, bors
zsemlemorzsa
olaj

Én mindig dupla adagot készítek.
A gombát megtisztítjuk, megmossuk, nagyon apróra vágjuk. A vöröshagymát is finomra vágjuk, 2-3 kanál olajon megdinszteljük, majd rátesszük az apróra vágott gombát, sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt addig pároljuk míg levet ereszt, utána fedő nélkül "zsírjára" sütjük.
A tojást, a lisztet és a tejet csomómentesre keverjük, majd pépet főzünk belőle. Nekem ez olyan kemény szokott lenni, hogy nehezen tudom elkeverni benne a gombát, ezért úgy szoktam csinálni, hogy mikor kezd sűrűsödni a tojásos keverék, akkor hozzákeverem a gombát, majd együtt sűrítem be.
Kihűtjük, így könnyebb formázni, még így is nagyon ragadós, 12 részre osztjuk(de lehet tetszés szerint kiesebbet, nagyobbat), kolbászkákat formázunk belőle(legegyszerűbb lisztezett felületen) majd meghempergetjük lisztben, tojásban,zsemlemorzsában.
Továbbiakban választhatunk, vagy forró olajban sütjük ki, vagy sütőben. Én most mindkettőt csináltam, hogy össze tudjam hasonlítani, csak színben látszik a különbség, ízre semmivel sem rosszabb a sütőben sült. A képen az olajban sült van az előtérben, a sütőben sült a háttérben, az valamivel világosabb lett, és nem olyan egyenletesen barna, hanem inkább foltokban.

Adhatjuk főzelék, rizs, petrezselmyeskrumpli mellé, én most sütőben sült natúr krumplit tálaltam hozzá, amit pár percig előtte előfőztem, sütőpapírral ellátott enyhén kiolajozott tepsire tettem, majd néha átkavargattam.

Mellé mártogatósnak tejfölös kapribogyós uborkasalátát készítettem. Ehhez 1,5 kígyóuborkát lereszeltem durvára, elkevertem kb fél nagytejföllel, kicsi citromlével, kb 2 ek-i vágott kapribogyóval, sóval, hűtőbe tettem, hogy érjenek az ízek.

Én hidegen is szeretem, szerintem mehet nyugodtan hideg tálra is, bár akkor már nem ropogós a bundája.

2009. december 7., hétfő

Mézes-mustáros-tárkonyos csirke

Gyors és finom étel. Különlegesnek nem mondható, de mi szívesen megesszük ünnepek alkalmával is, és a gyorsaság miatt sokszor előnybe részesítem.
Az szósz alapja nem egy újdonság számunkra, de még tárkonnyal soha sem készítettem, eddig mindig bazsalikomot tettem bele. Bazsalikommal is jó, de tárkonnyal talán még jobb, de ez ízlés kérdése.

Hozzávalók:
500 gr hús (most csirkemellből készült, de gyakran készítem pulykamellből, pulykacombból is)
1 fej vöröshagyam
1 gerezd fokhagyma
kb 1 nagytejföl fele
1 ek mustár
1 kk méz
1,5 kk mustármag
1 kk morzsolt tárkony
só, bors, paprika, sóban eltett paradicsomospaprika
2-3 ek olaj

A húst felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk, a hagymát finomra vágjuk. A hagymát az olajon megdinszteljük, ráreszeljük a fokhagymát, majd hozzáadjuk a húst, mustármagot, fehéredésig pirítjuk, majd egy kis (kb 70 ml)vizet öntünk rá, majd fedő alatt pároljuk. Közben a tejfölt, mustárt, mézet elkeverjük, mikor a hús átsült hozzáöntjük a tejfölös szószt, fűszerezzük a paprikával, sós paradicsomos paprikával(ez elmaradhat), főzzük egy kicsit, hogy sűrűsödjön a szósz, mikor megfelelőnek látjuk a sűrűségét akkor készen is van. Kóstoljuk meg a vége felé, ha kell még fűszerezzük után.
Egy időbe lisztet is tettem hozzá, de feleslegesnek tartom, már jó ideje nem teszek, de aki sűrűbbre szeretné az tegyen, ez esetbe a tejflhöz ajánlatos hozzákeverni azt is.

Lényegében amíg a tészta megfő a hús (ha csirkemellbből készítjük) is elkészül mellé.

2009. december 6., vasárnap

Banános-csokis muffin


Említettem már, hogy nagylányom nagyon egyoldalúan eszik, gyümölcsöket is alig, banánt pl egyáltalán. Ezt a muffint viszont megeszi, nem mondom, hogy a kedvence, de megeszi, én meg örülök neki. Mézzel és zabpehellyel készül ez a kis süti, úgy hogy még az is ráfogható, hogy egészséges.


200 ml joghurt vagy kefir
100 gr zabpehely (finom őrlésűt szoktam hozzá használni)

Összekavarjuk, hagyjuk hogy beszívja a nedvességet a zabpehely.

180 gr liszt
1/2 tk fahéj
100 gr étcsoki (én most a felhalmozódott kakaómasszás mikulás csokiból tettem, sütve ehetővé válik, bár kétségtelen, hogy jobb hozzá a rendes csoki)
2,5 kk sütőpor
0,5 kk szódabikarbóna

Ezeket elkeverjük.

2 közepes banán (villával szétnyomkodva)
1 tojás
0,8 dl olaj
120 gr méz (én most csak 95 gr-ot tettem, a csoki miatt)

Ezeket hozzákeverjük a zabpelyhes keverékhez.

A két keveréket lazán összekeverjük, majd papírral ellátott muffinformába kanalazzuk, 12 normál lesz belőle.
175 fokon sütjük.

2009. december 5., szombat

A kutyusunk





Írtam már itt a kiskutyánkról.
Most írok pár sort a fejleményekről. Még itt van nálunk, de már megtaláltuk neki a gazdit. Pár hétig még nálunk marad, amíg az új helyen elkészítik neki a hőszigetelt házikót, szerető gazdit találtunk neki, és nem is fog messzi költözni tőlünk.

Nagyon játékos, emberszerető kis rosszcsont lett belőle, hiányozni fog...

Ezek mai képek, október 9-én született, már majdnem 2 hónapos, hihetetlen, hogy mennyit nőt.

2009. december 3., csütörtök

Ünnepi szilvakrémleves

Pár hete vettem észre egy karácsonyi receptversenyt amit Nemisbéka írt ki, s gondoltam kellene valamivel nevezni. Épp akkortájt szilvakrémlevest készítettem, birsalmával, igen finomra sikerült, így ez adta az ötletet a nevezéshez. Igazából ennek a levesnek az alapötletét még régebb Tirnitynél találtam, de sokat változtattam rajta az idők folyamán, a blogomba is felkerült már róla a bejegyzés első alkalommal.
A leves finom, de valami különlegesebbel akartam tálalni, így döntöttem alma mellett amit vajas, fűszeres mézben pároltam puhára, és gyömbéres, olvasztott cukorban megforgatott darabolt dióra. A végeredmény igen jó lett, szerintem méltó helye lehet az ünnepi asztalon.

Hozzávalók:
500 gr szilva (mirelitet használtam)
1 dl száraz vörösbor
5 dl víz
2,5 ek méz
diónyi vaj
1 dl tejszín
csipet só
1/3 kk fahéj, 1/3 kk gyömbér, 1/4 kk szegfűszeg (ettől el is lehet térni ízlésnek megfelelően)
1 ek citromlé

Levesbetétnek:
1 savanykás alma
2 marék dió
3 ek barna nádcukor (lehet sima cukor is)
1/4 kk gyömbér

Az almát megmossuk, megpucoljuk, kockázzuk (max 2 perc)

A vajat és a mézet abba az edénybe rakjuk amibe majd a leves elkészül, összemelegítjük, mikor már forró rátesszük a fűszereket majd beleforgatjuk az almát, megpároljuk, de nem kell, hogy túl puha legyen, inkább kicsit roppanós maradjon, szűrőkanál segítségével kiszedjük. (max 5 perc)

A maradék mézes, fűszeres vajhoz adjuk a szilvát (nekem félig volt csak kiengedve, de bele lehet tenni teljesen fagyosan is, akkor is elkészül 45 perc alatt az egész), átforgatjuk, megvárjuk hogy levet ereszen (eddig kb 5 perc)

majd felöntjük a borral és a vízzel, sózzuk. Fedő alatt megfőzzük.( ez kb 20 perc, ha teljesen fagyosan tettük bele, akkor kb 5 perccel több lehet)

Mialatt a leves fő addig egy tálcát vagy deszkát(ez utóbbi praktikusabb, mert ezen majd fel is apríthatjuk) megkenünk vékonyan olajjal, a két marék diót darabosra vágjuk (nem az olajos deszkán), egy vastag aljú edényben a cukort felolvasztjuk, majd rádobjuk a durvára vágott diót és a gyömbért, jól elkeverjük. Ezután rátesszük az előre odakészített olajos tálcára (vagy valamire), ellapogatjuk (mindez 5-7 percnél nem lehetetett több, de itt bevallom nem néztem az időt, de ez úgyis benne van a főzési időbe, szóval a 45 percben nem játszik). Hűvös helyre tesszük hűlni.

Miután a szilva megpuhult merülő mixerrel leturmixoljuk az egészet, vagy bármilyen erre alkalmatos eszközzel (ez maximum 2 perc) ,

majd beleöntjük a tejszínt, felforraljuk, a legvégén adjuk hozzá a citromlevet, megkóstoljuk, ha kell még adunk hozzá mézet, én savanykásra hagytam, mert az alma is a dió is igen édes (ez max 3 perc).

Eddig ha fagyosan is tettük bele a szilvát akkor 42 percnél járunk, tehát még van idő az addig már kellően megkötött, lehűlt cukorba forgatott diót felvágni, ez az utolsó lépés, ez bőven belefér a maradék 3 percbe.

A leves szerintem langyosan a legfinomabb, tehát jól előkészíthető fogásról van szó.

Én a levesbetétet külön tálaltam hozzá. A dió adagja elég nagy, de érdemes ennyit csinálni belőle, mert nagyon finom úgy magában is, csak arra ügyeljünk,hogy nehogy elpárologjon míg tálalni szeretnénk!

Ez 3 nagyobb esetleg 4 kisebb felnőtt adag.

Sós perec


Kicsi lányomat mikor szültem és bent voltam a kórházban, akkor hoztak be ilyen perecet a szobatársamnak, nekem nagyon ízlett, elkértem a receptet. Igazából semmi extra, egy ropogós kis nasi, olyan amibe biztos voltam, hogy nagylányomnak is ízlik. Ő a nagyon egyszerű dolgokat kedveli, semmi töltelék semmi sajt, semmi extra, hát ez ilyen, nem meglepő ugye, hogy szereti.
Macerás, túl sok aktív dolog nincs vele, viszont sokáig sül, mert lassan kell sütni. Nem is készítettem túl sokszor, mert mikor először elkészítettem elrémültem, a recept 1 kg lisztre szólt, hát amíg azt kisütöttem eltelt egy fél nap, így évekre jegeltem a dogot. De fél adagból már nem olyan rossz a helyzet, most is annyiból sült.

Hozzávalók:
500 gr liszt (most 100 gr ebből graham volt, szerintem nem ront rajta)
125 gr margarin
25 gr élesztő
1 kk cukor
só ízlés szerint (én ehhez 1,5 kk-al tettem, így a tészta nem túl sós, viszont a sós keverék úgyis sokat sóz rajta)
fél kispohár tejföl
125 ml tej (a graham liszt miatt pár kanállal többet tettem, tejfölből is)

+a sós "keverékhez" kb 3 ek liszt, ízlés szerint só (jó sós kell legyen) és annyi víz, hogy palacsinta tészta sűrűségű pépet kapjunk.

A margarint a lisztel, sóval, elmorzsoljuk, lyukat csinálunk a közepébe, beletesszük a többi hozzávalót, majd lekeverjük benne az élesztőt, majd összegyúrjuk az egészet. Kemény tésztát kapunk.
20 percet pihentetjük.
Diónyi, féldiónyi tésztákat csípünk belőle, majd nagyon vékonyra kisodorjuk, vékonyabbra mint a ceruza átmérője, majd perecet formáluk belőle. Én szoktam pálcácskákat is, mert van hogy azt eszik szívesebben a lányok, és azt gazdaságosabban lehet a tepsire pakolni hely szempontjából.
Lehet jó közel rakni egymáshoz, túl sokat nem nőnek.
Lassú tűznél süssük, ezt írtam le a füzetembe, ez nálam 160 fok (az én sütőm nem süt túl erősen, akinek igen, az kevesebben süsse)
Mikor már majdnem kész csorgassunk rá a sós keverékből, majd süssük készre.
Még amit leírtam a füzetembe, az az, hogy egyszere mindig csak 1 tepsit készítsünk elő, mert túlkel, és akkor már nem lesz jó. Igazából nem tudom, milyen lehet ez túlkelve, gondolkodtam is rajta tegnap mikor készítettem, mert azért ez nem kenyér, hanem egy ropogós sós rudacska, kétlem, hogy szétlapulna, vagy ilyesmi, mert kemény tészta, nem tipikusan egy kelt tészta, ízén nem tudom, hogy mennyit változtatna. Minden esetre én mindig csak 1 tepsit sodrok ki, bőven van idő amíg sül a másik, sőt egyebet is tudunk közben csinálni.

Tonhalkrém

Ilyet szerintem mindenki csinál, legalább is mindenkinek van rá egy bevált receptje. Mi nagyon szeretjük, többféleképpen szoktam csinálni, ez talán a legegyszerűbb, igazán gyors és finom kis kenőke.

Hozzávalók:
2 olajos tonhalkonzerv (én az apró darabosat szoktam venni, legalább így megspórolom az öszedarabolását, tudom, hogy sokaknak ez szemét, de én ehhez ezt szeretem felhasználni , na jó főleg a pénztárcám szereti ezt használni,az Aldis elég finom hozzá)
1 kisebb citrom leve
1/4 vöröshagyma
majonéz
bors, só ízlés szerint

A majonézt elkészítjük, majd hozzáadjuk a lecsöpögtetett tonhalkonzervet, hagymát citromlevet (ezt csökkenthetjük is, de mi jó citromosan szertjük), összekavarjuk, szükség esetén fűszerezzük.

Ha van idő akkor hagyhatjuk, hogy az ízek összeérjenek, de tálalható azonnal is. Állásal a citromos íze csökken, ezt jó ha belekalkuláljuk.

2009. december 2., szerda

Díjak

Tegnap két díjat is kaptam, a fentit Vikitől és Edótól kaptam meg, nagyon szépen köszönöm nekik! Vikinek különösen, mert ő késztette ezt a kis meglepit, és nagyon meghatott, hogy így első körben rám is gondolt!
Én továbbadnám ezt a díjat :

Mohának, a gyönyörű mézeskalácsaiért

Macusnak, a csodaszép kézzel kötött ajándékaiért

Szepykének, mert hatalmas mennyiségű gasztroajándékot mutatott be a blogjában

Renátának, mert olyan szépen írt az adventi időszakról



A másik díjat Gizitől kaptam, nagyon szépen köszönöm, és nagyon örülök, hogy jól érzed magad nálam, az érzés kölcsönös! Ezt a díjat már megkaptam, szét is osztogattam, ezért ezt most nem teszem meg, aki szeretné itt megnézheti.



!

Szeretném mindenki figyelmét felhívni egy pályázati kiírásra, a lényege ennek az, hogy 10 szerencsés pályázó tesztelés céljából megkap 1-1 Zila tortaformát, 3 x kell tesztelni, ha ezt sikeresen végigjárja az ember, akkor a teszteléshez kapott forma a pályázó tulajdonává válik. Szerintem nagyon jó lehetőség!!!
Pályázni egy egy sütivel, tortával, sós sütivel lehet, amire büszke az ember, valamilyen szempontból különleges.
Dec.4-ig pályázhat bárki, blog írók kaptak egy kis kedvezményt, ők dec-10-ig pályázhatnak.

Bővebben itt olvashattok róla.

Bevallom vívódtam, hogy írjak róla, vagy ne írjak, mert szeretnék pályázni, és így saját esélyeimet csökkentem a bekerülésre, de ha Egycsipet nem hívja fel a figyelmemet rá akkor én sem tudtam volna erről a lehetőségről, így nem is lett volna esélyem nevezni. Szóval ha bejutok akkor örömmel fogok erről írni itt a blogomba, ha nem akkor meg legalább lehetőséget adtam másnak, hogy bekerülhessen. Egyet szeretnék kérni! Ha valaki bejut aki itt a bolgomba értestül erről a lehetőségről, és bekerül a tesztcsapatba,az írja meg nekem légyszi, hogy vele együtt örülhessek majd!

2009. december 1., kedd

Tepsis disznóságok krumplival és savanyú káposztával


Palócprovence-nál láttam ezt az eledelt, már akkor eldöntöttem, hogy majd ha lesz hurka a háznál akkor elkészítem. Tegnap kaptunk egy adag kóstolót, és egyből bevillant ez a tepsis fogás, így ma ez készült ebédre. Annyit változtattam, hogy tettem közé pár karika kolbászt is, és egy kis savanyú káposztát is.

4 közepes krumplit pucoltam hozzá, elég lett volna 3 is, mert még így is nagyok voltak a hurka átmérőjéhez képest, így mindegyik szeletkét feleztem, hogy ne lógjon nagyon túl a hurkán, így még körbe a szélén is tehettem egy sort. A hurkát jó ujjnyi vastagra vágtam, a krumplit kb fél centisre, és rétegeztem őket, krumpli, kolbász vagy hurka, csipet káposzta, és újból krumpli, és így tovább. Öntöttem rá egy kávéscsészényi vizet, szórtam rá fél kk sót, majd forró sütőbe toltam.
Kb 75 percet sült 220 fokon. Gyanítom, hogy ha káposztát nem tettem volna közzé, akkor hamarabb megpuhult volna a krumpli, de így együt nagyon finomra sült.

Volt amiről levettem a bőrt, volt amiről nem, az lett jobb amiről levettem, máskor mindegyikről le fogom venni.

Ui: aki nem szeretné, hogy ennyire megpiruljon az le is fedheti kb 40-50 percre az elején alufóliával.