2010. január 27., szerda

Rozsos molnárka

Eddig még nem készítettem soha molnárkát, az alaprecept E.Margit receptje, itt megtekinthető, ez csak kenyérlisztes, mivel amúgy is édeskés gondoltam jól passzol majd hozzá a rozs liszt is, és tényleg így volt. Formázása nem sikerült valami jól, de úgyis az íze a fontos.

Hozzávalók:

420 gr BL 80-as liszt
180 gr tk rozsliszt
60 gr olaj
1 tojás
3 dl tej
2 ek cukor (volt barna cukrom, azt tettem)
1,5 kk
1/2 ek sikér
25 gr élesztő

A tejet, olajat, sót, tojást a kenyérsütő üstjébe rakjuk, a liszteket, cukrot, sikért összekeverjük, majd ezt is beletesszük az üstbe, a tetejére morzsoljuk az élesztőt. Megdagasztatjuk, duplájára kelesztjük.
Lisztezett felületre borítjuk, majd tetszés szerinti darabszámra vágjuk, én kicsiket akartam, ezért 8 felé vágtam. Mindegyik darabot kb 12x 12-es négyzetre nyújtottam, átlósan elvágtam, majd csücsöktől kezdve feltekertem, fordítva mint egy kiflit, majd a a végeit aláhajtottam. Így 16 db molnárka lett.
Sütőpapírral ellátott tepsire tettem őket, kelesztettem, lespricceltem,majd sütöttem 200 fokon. Le kellett volna kenni a tetejét tojássárgával, időhiányában ezt nem tettem meg.
A rozsliszt ellenére laza szerkezete lett.

Céklaröszti

Mindenki tegye félre a név hallatán az előítéletét, mert nagyon finom!!! Férjem is azt mondta, hogy jobb mint amire számított, és elpusztította a képen látható adagot, és ez egy férfitól nagy elismerés egy ilyen "csajos" kaja után.
Flat Catnél láttam még régebb a receptjét, itt megnézhető, nekem már akkor megtetszett, de eddig váratott magára az elkészítése. Kicsit változtattam rajta főleg az ízesítésén, a saját változatunkat írom le.

Hozzávalók:
25 dkg cékla (sütve pucolva)
20 dkg krumpli (sütve, pucolva)
2 ek zabpehely (finom őrlésű)
2-3 ek finom liszt
2 ek olaj
só, bors ízlés szerint
1 kk köménymag frissen áttörve mozsárban
3 csipetnyi szerecsendió
1/4 vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma reszelve

A céklát és a krumplit megmossuk, héjastól alufóliába csomagoljuk, majd 180 fokon megsütjük. A krumpli nekem jóval hamarabb elkészült, összességében kb 1,5 órára számítsuk. Megvártam míg lehűlt alufóliába csomagolva, majd lepucoltam, durvára reszeltem.
Hozzákevertem a többi hozzávalót, majd egy éjszakára a hűtőbe tettem (Flat Cat szerint elég egy fél óra, nálam így jött ki a lépés). Másnap egy teflonos serpenyőbe, vagy elektromos grillen(én ezen készítettem), racletten, stb megsütjük, elnyomott pogácsa alakra formázva. Az első fordításkor vigyázni kell mert könnyen szétmegy, de miután a másik oldal is megpirul már könnyen forgatható. Lassú fokozaton süssük, mert könnyen megég!
Miután megsült megszórtam reszelt sajttal.

Mellé sütöttem rozsos molnárkákat(receptjét hamarosan beírom), és almás-feketeretek salátát készítettem, aminek a készítését Kata konyhájában találtam, recept itt. A saláta is nagyon finom volt!

Főzött majonéz

Több helyen láttam már főzött majonéz receptet, Tündérnél talán először, ezt próbáltam ki, nem csalódtam, mert nem is azt vártam, hogy olyan legyen mint a megszokott házi majonéz. Ez inkább a boltira hasonlít úgy ízben mint állagban. Személy szerint salátákhoz én a házi fajtára szavazok( a krumplisra), de olykor-olykor jó lenne ilyen bolt jellegű is. Szendvicshez inkább ezt választanám, vagy virslihez is stb.

Hozzávalók kb 4 dl kész majonézhez:

2 tojás sárgája
20 g vaj kockázva
fél citromleve
1/2 tk
1-2 tk méz
0,5-1 ek mustár
3 dl tejföl

A tejfölt kivéve mindent egy keverőtálba teszünk, majd vízgőz fölött melegítjük mindaddig míg be nem sűrűsödik. Közben folyamatosan kavarjuk, én ezt egy kézi habverővel tettem. Tündér szerint ha összeugrana, akkor tegyünk hozzá egy kis mustárt, nekem erre nem volt szükségem. Kicsit hűlni tesszük, majd több részletben hozzáadjuk az előre lekevert tejfölt, jól elkeverjük és kész is.
Hűtőben, zárható üvegben több napig eláll.

2010. január 26., kedd

Csokiszósz


Wise Ladynél láttam ezt a csokiszószt, megtetszett, mert nem kerül sokba az elkészítése. Kipróbáltam, és finom. Annyit változtattam, hogy nem mikróban készítettem, hanem rendesen főztem, nem tudom, hogy állagán ez mennyit változtatot, de a végeredmény így is jó lett.

Hozzávalók:

1 csapott ek kukoricakeményítő
1 púposabb ek kakaó
2 ek cukor
3 dl tej
1 vaníliáscukor vagy kivonat
1 kk rum (ízlés szerint lehet növelni)
1 kk hideg vaj

A keményítőt a kakaóval elkavarjuk, majd kevés tejjel csomómentesre kavarjuk, hozzáadjuk a többi tejet, főni tesszük. Mikor már kezd főni hozzáadjuk a cukrot és a vaníliát, majd főzzük kb 2 percet. A végén hozzá tesszük a vajat és a rumot.
Hűtőfürdőbe tesszük, és az elején sűrűn kavargatjuk, hogy nem bőrözzön be a teteje.
Használhatjuk palacsinta, fánk, ördögpirula mellé mártogatósnak, vagy csak úgy 1-1 kiskanállal hangulatjavítónak.

2010. január 23., szombat

Sült töltött zsemle

Ezt a zsömlét még netezős időszakom elején találtam Andi konyhájában, meghonosodott nálunk, bár mindig másképp csinálom egy kicsit. Tegnap kitaláltam, hogy ez lesz ebédre, meg is akartam csinálni hozzá a zsemléket, majd elmentem a Tescoba vásárolni, és hallottam, amit a hangos bemondó bejelenti, hogy aznap 3 Ft a zsömle ára, letettem a zsömle sütési tervemről, és megvettem ott.

Konkrét arányokat nem írok, mert nem szoktam méregetni.
A elkészítés menete a következő: a zsemle tetejét levágjuk, a belét kivájjuk, majd puha vajjal megkenjük a belsejét, ezt egy kiskanál hátával a legegyszerűbb. A belsejét apró darabokra tépkedjük, majd reszelünk hozzá sajtot (én most edamit és füstölt trapistát tettem), kockázunk hozzá párizsit (vagy sonkát, kolbászt , vegyesen, stb, én most még a húslevesben főt pulyka szárnyat is bele tettem) , majd tejföllel elkeverjük. Úgy lehet számolni, hogy 1 nagytejföl kb 10 zsemlére elegendő. Pároltam még egy kis mirelit zöldborsót és kukoricát, és friss karfiolt, ezt is hozzá tetem, és húslevesben főt répát is karikáztam bele. Tehetünk hozzá még petrzselyemzöldet, fokhagymát, ízlés szerinti fűszereket. Szóval tényleg azt tehetünk a töltelékbe amit szeretnénk. Megtöltjük a zsömléket, majd rátesszük a tetejét, és azt is megszórjuk reszelt sajttal. 200 fokon sütjük, míg szép színt nem kap a sajt.

Nagyon laktató, nekem leves nélkül is elég 1 ebédre. Frissen a legfinomabb, mert a külseje ropog, belül pedig krémesen lágy a töltelék, de melegítve sem rossz.

2010. január 20., szerda

Ömlesztett sajt tehéntúróból


Édesanyám csinálta ezt nekünk gyermekkorunkban, nagyon szerettem, valamiért én eddig még soha nem álltam neki, pedig nagyon egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók:
0,5 kg tehéntúró
1 kk só (vagy ízlés szerint, a kész sajt kevésbé sós mint a frissen sóval elkevert túró)
1 csapott kk szódabikarbóna

2 halmos ek tejföl
+ ízesítésnek paprika, petrezselyemzöld (vagy amit gondolunk)

A túrót a sóval és a szódabikarbónával jól elkeverjük, ha nagyon darabos a túró villával át is törjük. Fél napot hűtőben állni hagyjuk.
Másnap hozzákeverjük a tejfölt, majd vízgőz fölött kevergetve addig melegítjük, míg felolvad, és olyan szépen csorog le a kanálról mint a méz. Ekkor ízesíthetjük bármivel, én most egy részét natúran hagytam, egy részébe tettem paprikát, másikba pedig szárított petrezselyemzöldet. Formába öntjük, majd hagyjuk, hogy kihűljön. A tetejét ajánlatos valamivel letakarni, különben bebőrözik.

Egy nagyon friss és lágy fehér kenyeret nehézkesen lehetne megkenni vele(inkább vékony szeletkéket vágjunk rá, vagy pirítósra kenjük), de egy masszívabb rozskenyérre könnyen lehet kenni.

2010. január 16., szombat

Fűszeres puliszka grillezve és rántott gomba sajtbundában

Fűszeres puliszka grillezve

9 dl víz+ 1 csapott kk
4 dl kukoricadara
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kk sóban eltett pritaminpaprika
2 gombafej reszelve
zöldfűszerek ízlés szerint, nálunk ez fél kk zsálya, csipet rozmaring, 1 kk petrezselyemzöld volt

A vizet a sóval főni tesszük egy vastag aljú edénybe, majd ha fő akkor a kukoricadarát lassan beleöntjük, közben folyamatosan kavarjuk egy kézi habverővel. lefedjük, hagyjuk főni kb 10-15 percet, míg jól megpuhulnak a daraszemek, néha bele kavarunk.
közben a hagymát finomra vágjuk, egy kanálnyi olajon megdinszteljük, ráreszeljük a fokhagymát, gombát, rátesszük a fűszereket és a sós paprikát, majd zsírjára sütjük.
Mikor a puliszka elkészült kb a 2/3-át hozzáadjuk a fűszeres keverékhez, jól elkavarjuk (ha az egészet fűszeresre akarjuk, csináljunk nagyobb adag fűszer alapot), majd megfelelő alakú edényként benedvesítünk, beletömörítjük a fűszeres puliszkát. Hagyjuk, hogy jól kihűljön. Tálalás előtt grillezzük. Én a grillezőmet lespricceltem egy kis olajjal.
Jól előkészíthető köret, akár előző nap is elkészíthetjük. Szerintem jól passzolna grillezett húsok mellé is.

Rántott gomba sajtbundában

A bunda receptjét Dulminánál találtam. Csábított, mert jóval kevesebb melót ígért az elkészítése folyamán (amúgy nagyon nem szeretek rántani), hát kevesebb valamivel tényleg, mert nem kell 3x valamibe mártani, de még ez is elég macera volt nekem.

Hozzávalók:

apróbb gombafejek (kb 800 gr gombáról)

a bundához:
100 gr apróra reszelt sajt
100 gr tk liszt (én felesbe tettem finom lisztel)
1 tojás
só ízlés szerint
kb 1 dl víz

A gombát (csiperkét használtam) megtisztítjuk, a héját lehúzzuk. Én lesóztam , majd szűrőbe tettem, hogy csöpögjön (kb 40 percre).
Elkészítettem a bundát, a hozzávalókat összekavartam, és ennyi, egy sűrűbb palacsintatészta szerű valamit kel kapjunk. Mivel én lesóztam a gombát, és emiatt levet eresztett, nem akart rá ragadni a bunda, ezért mindegyikről leitattam a nedvességet papírtörlővel, utána már ragadt, de azért kezemmel is rásegítettem.
Forró olajba sütöttem ki. Nekem a sajt kicsit letapadt, biztos minden sajt másként működik, nekem sima trappista volt, de ha megvártam, hogy jól megkérgesedjen, akkor óvatosan alányúlva fel tudtam venni anélkül, hogy a bundájától megfosszam.
A friss bunda jó ropogós, finom, de kissé olajosabb szerintem mint a hagyományosabb panír.

2010. január 15., péntek

Krumplis kiscipó káposztalevelen sütve

Nagymamám sütött nekünk gyermekkorunkban ilyen kiscipókat, nagyon szerettük, ahány unoka volt a közelében annyit sütött. Nekünk jó volt, mert egy udvarban laktunk velük, így nekünk mindig sütött. Soha sem fogom ezeket a cipókat elfelejteni. Gondoltam megpróbálkozom vele én is. Volt egy kenyér recept leírva a receptes füzetemben, a második oldalon, szóval nagyon gyerek lehettem mikor ezt leírtam, gondolom, hogy a nagymamámtól írhattam le. Krumplis kenyér, 3 kg liszthez vannak megadva az adagok, de csak úgy nagyjából, mert ő nem mérte, érzésből dagasztott. Azt sem fogom elfelejteni soha, hogy hogyan, volt egy nagy fehér zománcos lavórja, leült, maga elé tett egy széket, rá a lavórt, és dagasztott. Szerettem nézni, őt is, meg a tésztát is, hogyan nő, növekszik, formálódik a nagymamám keze alatt, aztán készen lesz. A másik nagymamám tekenőbe dagasztott, neki kemencéje is volt, így minimum 5 kg lisztel indított. Őt nem láttam sokszor munka közbe, mert több mint 400 km választott el tőle.

A végeredménnyel elsőre elégedett vagyok, bár nem teljesen olyan, de ugye én már lusta módon kenyérsütőbe dagasztottam, elektromos sütőbe sütöttem, és ezek is változtatnak rajta. Azt sem tudom, hogy pontosan mennyire hagyta lágyra a tésztát, édesanyám szerint lágy tésztákat dagasztott mindig, így én is elég lágyra hagytam, de ki tudhatná, hogy ő pont hogyan csinálta. Sajnos már senki.

Hozzávalók:
500 gr BL 80-as liszt+1 ek
170 gr főt krumpli
2 dl víz
1,5 kk
1 kk cukor (ez nem szetrepel a füzetemben)
2 ek olaj (ez sem)
15 gr élesztő

A lisztet, sót, cukrot elkevertem, betettem az üstbe, beletettem a megfőtt, áttört majd kipárologtatott és lehűlt krumplit, kicsit összekevertem, majd jött a víz, rá az elmorzsolt élesztő, majd az olaj. Dough programon bedagasztattam, ez 20 percet folyamatosan dagaszt az én gépemen.Az elején talán kicsit keménynek tűnhet a tészta, de a végére jól felpuhul a krumplitól, a vége felé még kellett tegyek hozzá 1 ek lisztet. A gépbe hagytam megkelni.
Közben megcsináltam a helyét a cipóknak. Káposztalevelet próbáltam leszedni egyben, nem sikerült, fogalmam sincs ő hogyan csinálta, de nekem töredezett össze vissza, arra gondoltam lehet először bele kellene tenni a káposztafejet forró vízbe, hogy kicsit puhuljon a héj, utána könnyebben lehetne leszedni, következő alkalommal kipróbálom majd így is. Szóval miután leszedegettem próbáltam összerakni, hogy egy kis fészek legyen belőle. Mivel tartottam attól, hogy a kelő tészta majd szétnyomja a levéldarabokat inkább tettem alá sütőpíapírt is, lehet jobb lett volna csak kizsírozni a tepsit. Arra vigyázzunk, hogy túl sok réteg káposzta nem kerüljön egymásra, mert ott nehezebben kap színt az alja, illetve, ha sikerül egyben leszedni akkor a vastag ereket vágjuk le, hogy nem legyen sokkal vastagabb.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, 4 felé vágtam, majd mint a zsemlét megformáztam. Azaz bal kezembe vettem, majd jobbkezemmel körbe-körbe hajtogattam a tésztát a széléről a belseje felé, addig míg éreztem, hogy jó feszes, majd rátettem a káposztalevél fészekre. Bár a képen nem igazán látszik, de a tészta nagyon jó kis hólyagos volt.


Megkelesztettem.
Megspricceltem vízzel, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tettem, kb 10 perc után levettem 180 fokra. Az alja helyenként (ahol sok volt a káposztaréteg) nehezen kapott színt, ezért kénytelen voltam megfordítani, leszedegetni a káposztaleveleket, és úgy sütni egy kicsit, így kissé ellaposodott a teteje, de ettől ugyanolyan finom a kiscipó.

Az alja pont olyan finom mint a nagymamámé volt, már azon gondolkodom hogyan lehetne sok alját gyártani, mert legszívesebben az összesről levágnám az alját, és megenném. A szerkezete is szerintem elég jó lett, a héja vékony, a nagymamámé sokkal vastagabb lett, szerintem ez a sütő miatt más.
Kb 200 gr körüli cipók lettek.
A konyharuhát meg tőle kaptam, örököltem, ő hímezte, saját kezével.

2010. január 14., csütörtök

Tulipán süti

Ez egy egyszerű, látványos, és finom süti, vendégvárónak is megfelel.

Hozzávalók és elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 175 fokra.

2 tojásfehérje
csipet só
pár csepp citromlé
40 gr cukor

A tojsáfehérjét a sót és a citromlevet felverjük, majd hozzáadjuk a cukrot,jó kemény habbá verjük.
Egy másik edényben kimérjük a következőket:

10 gr cukor
75 ml tej
75 ml olaj
2 tojássárgája

Jól elkavarjuk.

175 gr liszt
1/2 cs sütőpor

Ezeket elkavarjuk, majd a tojásos keverékhez szitáljuk. Együtt jól kidolgozzuk őket( kb 2 perc), majd kézi habverővel hozzá keverjük a tojás kemény habját.

Ketté osztjuk a keveréket, egyik részébe reszelünk

50 gr fehér csokit,

a másikba pedig

50 gr keserű csokit.

A két masszát belekanalazzuk külön külön egy zacskóba, majd lezárjuk vagy elkötjük a végét, majd vágunk rajta egy kb 1,5 cm-is nyílást.


Egy püspökkenyér formát kibélelünk papírral(ezt ajánlatos még az elején megtenni), majd nyomunk egy csík fehér masszát hosszan a közepére, rá egy sötétet, majd megint egy világosat, mindig a közepére nyomjuk, majd ő formálja, teríti tovább magát, épp úgy mint a zebra süti esetén. A rétegzést addig folytatjuk, míg el nem fogy a tészta.
Legalább 4-4 csíkot nyomjunk a sötétből és a világosból is, mert ekkor formálódik szépen ki a tulipán (legalább is én annak látom).

Ezen a képen az első 3 réteg látható.

Betesszük a forró sütőbe, majd tűpróbáig sütjük.

Lehet a sötét részt kakaóval is színezni, ebben az esetben egy halmos kanál kakaót szoktam használni, és kb 2 ek tejet, úgy még erőteljesebben kirajzolódik a minta.

Aki igényli bevonhatja csokival is a sütit.

2010. január 12., kedd

Fehér kenyérkék

Van hogy hetek telnek el, és nem sütök semmilyen pékárút, aztán rákattanok, mint most, és napokig készül valami finom a sütőmben.
Ma valami nagyon egyszerűre vágytam. Lecsót főztem, és e mellé készítettem a kenyérkéket, s mivel a lecsó szerintem fehér kenyérrel a legfinomabb, így csak kenyérliszt került a kenyérkékbe.

A receptjét sem bonyolítottam túl, nincs benne sem kovász, sem öregtészta, burgonyapehely, vagy egyebek, de a végeredmény mégis finom lett, olyan házias.

Hozzávalók:
500 gr kenyérliszt
1 kk cukor
1,5 kk
2 dl víz
0,5 dl tej
0,5 dl olaj
1 ek kefir savója (de jó a tejfölről is, vagy joghurtról)
30 gr élesztő

Mindebből kenyérsütőben rugalmast tésztát dagasztattam, kelesztettem.
Lisztezett felületre borítottam, majd 8 felé vágtam. Formáztam az alábbi kép szerint.

Azaz mindegyik darabot "kerekre" húzogattam nyomogattam a kezemmel, majd négy "sarkát" behajtottam, majd kettő szembelevőt felcsavartam, majd összecsipkedtem. Ezt a formázást Limáránál láttam nagy kenyerekhez.

Az összecsipkedett felével lefelé sütőpapírral ellátott tepsire tettem, majd bevágtam mindegyiket 3 helyen, a bevágást én szándékosan csinálom ilyenkor, nekem mikor már megkelt már nem megy a bevágás, de mindenki úgy csinálhatja, ahogy jónak látja. Lehet sütőzacsiba is tenni a kenyérkéket.


Újból kelesztettem,míg szépen szétnyíltak a vágások, lespricceltem,majd 200 fokra melegített sütőbe tettem amit visszavettem 175 fokra. Sütöttem, míg szép színe nem lett. A végén lespricceltem vízzel.

2010. január 11., hétfő

Túrós bukta


Tegnap feltettem a kérdést férjemnek, hogy ma mit enne szívesebben másodikként túrós buktát, vagy fánkot, szinte gondolkodás nélkül rávágta, hogy túrós buktát. Bevallom, még soha nem sütöttem. Szétnéztem recept ügyben a neten, végül E.Margit fórumáról választottam recit hozzá, Kenyérke receptje, mert a fórumos társaim ezt nagyon dicsérték. Nem csalódtam, finom puha, foszlós a tésztája, számomra pont megfelelő az édessége, eteti magát.

Hozzávalók:
3 dl tej
1 csapott kk
100 gr olaj (vagy olvasztott margarin)
3 ek cukor
1 tojás
20 gr élesztő
600 gr rétes liszt (Kenyérke szerint lehet finom is, de vegyesen is én vegyesen tettem, több volt benne a finom)

Töltelékhez:
300 gr túró
1 ek gríz (épp nem volt itthon, így Graham lisztet tettem helyette, tökéletes lett így is)
1 cs vaníliás cukor
3 csapott ek cukor (vagy ízlés szerint)

+ egy tojássárga és kevés tej a lekenéshez

A tészta hozzávalóiból tésztát dagasztatunk a kenyérsütővel, megkelesztjük.
A töltelék hozzávalóit összekavarjuk.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, bő centisre nyújtjuk, majd deremeccővel felkockázzuk(nekem 18 kockám lett). Mindegyik közepébe teszünk a túróból elosztva, majd az ellentétes sarkait ráhajtjuk a töltelékre, összenyomkodjuk egy kicsit a találkozási pontoknál.
Sütőpapírral ellátott tepsibe tesszük, megkelesztjük, lekenjük a tojásos tejes keverékkel, majd 180 fokos sütőbe sütjük.

Mivel nem kell hozzá túl sok tojás és kiadós is, így elégé pénztárcakímélő fogás. Egy tartalmasabb leves után megfelel második helyett. Ha van kenyérsütőnk, akkor a munka sem sok vele, mivel lágy a tészta így a dagasztása sem okozhat gondot.

2010. január 8., péntek

XXXI- VKF Szárazbabos savanyúkáposztaleves

Garffyka újrahasznosított fogásokat hirdetett meg a XXXI VKF-re. Bevallom nem sok ötletem volt, tegnapig. Az egész hét elején kezdődött, amikor is késztetem egy jó adag kocsonyát, mert ugye abból kicsi adagot nehéz készíteni. A lényeg az, hogy most is úgy éreztem, hogy kocsonyaként nem fog elfogyni. Ekkor eszembe jutott, hogy lényegében ez egy koncentrált alaplé, szóval bármibe használhatom amibe amúgy is tennék, főznék. Először egy babgulyás jutott eszembe, tegnap este be is áztattam egy adag babot hozzá. Már főtt a bab mikor a répát akartam pucolni hozzá, de az nem volt, helyette volt jófajta édesanyámék által eltett savanyúkáposzta, így ez került még bele, és így lett belőle babos savanyúkáposztaleves, férjem díjazta az ötletem.

Konkrét receptet nem írok, mivel mikor készítettem sem esett le, hogy ez megfelel a VKF kiírásnak, így semmit nem mértem, de azért leírom nagyvonalakban, hogy hogyan készült.

A babot odatettem főni babérleveles sós vízben.

A kocsonyát odatettem olvadni, a kövér részeket kivettem, a húsos részeket kockáztam. Ha nem kocsonyából készül, akkor húsos csontot szoktam hozzá megfőzni babéros, fokhagymás borsos, sós vízben, én nem teszek bele füstöltet, de a kocsonyában sem volt füstölt hús. Mikor megfőtt (kuktában szoktam, így gyorsan megy) a húst leszedem a csontról, a levet is leszűröm, ez is belekerül a levesbe.

A káposztát is odatettem főni. Mikor minden megfőtt, felolvadt, összeöntöttem az egészet. Hagymás, paprikás rántást készítettem hozzá, tejjel öntöttem fel, a végén tejfölt is tettem hozzá, amibe előtte kevés lisztet kavartam el, majd fokozatosan kavartam össze a forró levessel, szűrőn engedtem át a levesbe a rántást is, a tejfölt is. Általában utánasózni már nem kell, de azért kóstoljuk meg.

A kocsonyát mindenhez felhasználhatjuk amibe kell alaplé, csak arra figyeljünk hogy koncentrált, sokkal kevesebb elég belőle.

2010. január 7., csütörtök

Marcipánnal töltött kekszek

Nagyobbik lányomra rátört a süthetnék, és a receptes könyvéből (Nagy sütiskönyv gyerekeknek , Fiona Patchett, Szalay kiadótól) kiválasztotta többek között ezt a kekszecskét (amúgy abban csokis marcipánszivekként szerepel), már nem első alkalommal, marcipán hiányában mindig lebeszéltem róla. Kár volt, a keksz nagyon finom, eddigi legjobb ebből a könyvből, igaz nem egy olcsó darab, de néha megengedhető. Én dióból készítettem hozzá marcipánt, ezzel nagyon finom, de aki szereti a normál mandula marcipánt használhatja azt nyugodtan. Kicsit változtattam a recepten, mert nekünk normál adag kakaóval túl erős lett volna, nekünk így lett jó, férjemnek még így is kakaós, így az ő kedvéért kakaómentes is készült. Dupla adagot készítettem (a kakaósból), azt írom le, de még ez sem nagy szóval lehet nyúgodtna ennyivel csinálni.

Hozzávalók:
225 gr liszt
1 tk sütőpor
csipet só
25 gr kakaópor (ezt lehet emelni 50 gr-ra, a lisztből számoljuk akkor le)
150 gr vaj
100 gr porcukor
1/2 rúd vanília (ez nem kötelező, én csak pluszként tettem hozzá)
4 tojássárgája (ezt amúgy elnéztem, elég lett volna a recept szerint 2, de így 4 tojássárgával nagyon finom lett, szóval lehet ezután is így csinálom)
kb 120 gr marcipán

A sütőporral, kakaóval átszitált lisztet a szobahőmérsékletű vajjal morzsoljuk el, készítsünk a közepébe egy lyukat, tegyük bele a porcukort (én a kakaóshoz kristálycurot tettem, úgy is ugyanolyan jó lett) és a tojássárgákat, a vaníliarúd kikapart belsejét, sót, majd dolgozzuk jól össze az egészet határozott mozdulatokkal. Csomagoljuk fóliába majd tegyük a hűtőbe 15-30 percre dermedni.
Nyújtsuk ki (kb 3 mm-re), szaggassunk belőle tetszőleges formákat, egy kisebb szaggatóval szaggassunk a közepére a marcipánból is( a szélét biztonság kedvéért én körbevizeztem egy ecsettel) majd fedjük egy másik tésztadarabbal, nyomkodjuk össze a széleket.

Sütőpapírral ellátott tepsire tegyük, süssük 175 fokon.

A simához értelemszerűen nem tettem kakaót, helyette lisztet tettem, és hirtelen felindulásból reszeltem még hozzá egy citrom reszelt héját, hát ezt elhagyhattam volna, szerintem finomabb lett volna citromhéj nélkül, de én szinte semmibe nem szeretem a citromhéj ízét, szóval aki szereti tehet bele, ha szeretne. A citromos kicsit édes így, lehetne a cukrot csökkenteni benne.
A kekszeket meg lehetne szórni kakaóval és porcukorral, én ezt elhagytam, mert fölöslegesnek tartom.

Oylan 28 kekszre számíthatunk, de ez függ attól, hogy milyen vastagságúra nyújtsuk, mekkora a szaggatónk, a gyerekek nem-e eszik a készítés közben a tésztát (mert a kicsi lányom szerintem megevett kb 1,5 keksznyit) stb.

Diómarcipán házilag

Hogy miért dió? Mert a mandulából készültet nem igazán szeretjük, akkor meg minek. Bármennyire trendi is használni nem fogok rá költeni, elsősorban a családom ízlését veszem figyelembe ilyen téren is. Ezért használok a torták dekorálására inkább fondantot, mert a marcipánra sajnálom a pénzt, és ha egyiket sem igazán esszük meg (kivétel a kakaóval vagy a kávéval színezettet), akkor a jóval olcsóbbat, emellett jobban formálhatót választom.
Szóval körülnéztem, hogy hogyan is kell marcipánt készíteni, sok információt találtam Receptgyűjtőnél, onnan az első fajtát vettem alapul, ez volt a legszimpatikusabb, és a mandulát dióra cseréltem benne.

Hozzávalók:
200 gr dió (tisztítva)
200 gr porcukor
50 ml víz

Nekem szárítás után a dióm csak 167 gr volt, így 167 gr cukort használtam és 42 ml vizet.

A diót 2-3 percig főzzük, majd lehúzzuk róla a héját. Hát ezt a mozzanatot csak nyugodt lelkiállapotban ajánlom mindenkinek, ennek hiányában hozzá se fogjunk. A manduláról elméletileg szépen lenyomható a héj, ez dió esetében kicsit nehézkesebb, de megoldható. A felső képen a már héjától megfosztott dió látható. Én a diót több részletben főztem meg, és így ajánlom mindenkinek, mert azt tapasztaltam, hogy minél jobban hűl annál nehezebb tisztítani. A másik trükk meg amit bevethetünk, hogy a forró, leszűrt diót fedjük le egy frissentartó fóliával, majd alóla szedegessük ki, így nem szárad meg a héja az utolsó daraboknak sem.
Ez a mozzanat a legmacerásabb az egésznek az elkészítésében.
Ezután szárítsuk egy napot, vagy tegyük langyos sütőbe (kb 35-40 fok) pár órára, míg megnem szárad.


Miután megszáradt a dió daráljuk le, én fele adag cukorral együtt daráltam le, törekedni kell rá, hogy minél finomabb legyen, ilyen lett:

A cukor másik részéből a vízzel főzzünk szirupot, én miután letisztult a folyadék még kb 2 percet főztem. Ezután várni kellene vele míg kicsit hűl, de én beleöntöttem még fóron, mert a porcukort én daráltam hozzá, és még kicsit szemcsés volt, szerettem volna ha minél jobban feloldja a forró szirup a szemcséket. Kanállal jól elkevertem.
Hűlni tettem, majd mikor szobahőre hűlt begyúrtam mint egy tésztát.

Ezután fóliába csomagolva betettem a hűtőbe.
Egyszeres(a cukor súlya megeggyeszik a dió súlyával) diómarcipánt készítettem, mert reményeim szerint tölteléke lesz egy kekszfélének, de lehet ebből is kétszerest(kétszer annyi cukor), háromszorost(háromszor annyi cukor) is készíteni, gondolom ez esetekben a folyadék mennyiségén is növelni kell valamennyit, de erről nem olvastam sehol információt.

2010. január 6., szerda

Tavalyi díj

Igen, még tavaly kaptam ezt a díjat Raindroptól és Macustól, nagyon jól esett, köszönöm szépen nektek! Elnézést kérek, hogy eddig elhúzódott a bejegyzés megírása róla,
Macusnál komoly szabályok is vannak:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.

2. A logót ki kell tennem a blogban.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam.

5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


A négyes ponttól eltekintve mindegyiknek eleget teszek, de a 4-est nem vállalom be, ne szeretnék most ennyire kitárulkozni.
Amúgy az 5.-sel is bajba vagyok, mert nagyon sok blogbarátom van aki nagyon kreatív, szóval nehéz lesz kiválasztani a 7-et, de próbálkozom. Többnyire olyanoknak adom, akik nem túl rég blogolnak, így ezt a díjat még nem kapták meg még régebb.

Vica
Egycsipet
Yázmine
Moha
Belly
Sedith
Edó

Szóval ez a 7 választottam, még legalább 7-et tudtam volna választani, de a szabály az szabály. Fogadjátok tőlem szeretettel!

Utólag megkaptam Anditól, Valitól, Edithtől, Zsiritől és Zsuzsától is, nektek is nagyon szépen köszönöm!

2010. január 4., hétfő

Reszelt süti

Ez egy amolyan mamás sütiféle, nálunk mindenki szereti. Van, hogy mákkal készítem, olyankor nem teszek bele kakaót, hanem fahéjjal és citromhéjjal fűszerezem, úgy is finom, de az eredeti recept dióra szól.

Hozzávalók a tésztához:
40 dkg liszt
15 dkg cukor
15 dkg zsír
3 tojássárga
1/2 cs sütőpor
csipet só
+ annyi tej, hogy összeálljon a tészta

A lisztet a sütőporral elkeverjük, majd elmorzsoljuk benne a zsírt, csinálunk a közepébe egy lyukat, oda tesszük a cukort, tojássárgákat, sót kicsi tejet, majd összedolgozzuk az egészet. Hűtőbe tesszük.

A töltelékhez:
20 dkg darált dió
15 dkg cukor
1 ek kakaó
5 tojásfehérje
1 citrom reszelt héja (én ezt nem szoktam beletenni, de ízlés kérdése)

+baracklekvár

A tojsáfehérjét csipet sóval, pár csepp citromlével felverjük, hozzáadjuk a cukort, kemény habbá verjük, majd beleforgatjuk a dióval elkevert kakaót.
A tésztát kivesszük a hűtőből, ketté osztjuk egy nagyobb meg egy kisebb részre. A tepsit (kb 33x 26-os) kizsírozzuk, kilisztezzük, majd a nagyobbik tészta darabot belereszeljük, kezünkkel össze nyomkodjuk úgy, hogy ne legyen rés sehol. Megkenjük baracklekvárral, ráhalmozzuk a tölteléket, majd ráreszeljük a maradék tésztát. Közepes tűznél sütjük (nálam ez 175 fok) míg szép aranybarna nem lesz. Langyosan szeletelhetjük.

Könnyű elkészíteni, nagyon omlós, finom süti.

2010. január 2., szombat

Virsli csirkemell bundában és friss sajtgolyó

A szilveszteri tálamra ezek kerültek. Nagyon egyszerűek, csak az ötlet miatt írom le.
Volt 1,5 szép nagy csirkemellem, jó ujjnyi vastag csíkokra vágtam, kiklopfoltam, betettem sós fokhagymás tejbe(kb 70 ml) ázni, pácolódni kb 2 órára, hogy ne száradjon ki sütés közben. Jól lecsepegtettem a tejtől, majd le is itattam papírtörlővel, ez fontos, a tej könnyen megég a forró olajban. A nagyobb darabokkal betekertem 1-1 virslit, majd paníroztam a szokásos módon, forró olajban, de lassú tűzön sütöttem. Mikor kihűl középen srégen elvágtam. Összesen 8 db virslit bundáztam, de lehetett volna 10-et is. A kisebb csirkemelldarabokat csak simán kirántottam, ezek is áztak a tejben, így tuti nem szárad ki, ízesíteni a tejet ízlés szerint lehet.
Ui: Azt elfelejtettem beírni, hogy a csirkemellet a virslire fogvájóval vagy hústűvel tudjuk rögzíteni, amit a sütés után távolítsunk el.

A sajtgolyókhoz, lecsepegtettem 1 nagytejfölt, most nem csak simán cseperészett, hanem nehezéket is tettem rá, így hamarabb csepegett, és a konyharuhát 3x cseréltem rajta, hogy minél több nedvességet szívjon ki. Villával kellett áttörjem, olyan kemény lett. Sóztam, belereszeltem 1 kis fokhagymagerezdte, szórtam rá petrezselyemzöldet, gömbölygettem, majd lenmagba, szezámmagba, napraforgóba és reszelt sajtba hempergettem. Szinte az utolsó pillanatban csináltam meg hirtelen felindulásból, díszíteni akartam vele a tálat (a tejfölt nem ezzel a céllal csepegtettem), finom volt frissen is, de másnap (marad 1 db) sokkal jobb volt, a fokhagyma íze már a háttérbe került, nem volt olyan tolakodó, az állaga is javult, szóval javaslok neki egy napos pihenőt, bár akkor frissen is nagyon kapós volt. Ízesíteni kedvünk szerint lehet.