XXXI- VKF Szárazbabos savanyúkáposztaleves

Garffyka újrahasznosított fogásokat hirdetett meg a XXXI VKF-re. Bevallom nem sok ötletem volt, tegnapig. Az egész hét elején kezdődött, amikor is késztetem egy jó adag kocsonyát, mert ugye abból kicsi adagot nehéz készíteni. A lényeg az, hogy most is úgy éreztem, hogy kocsonyaként nem fog elfogyni. Ekkor eszembe jutott, hogy lényegében ez egy koncentrált alaplé, szóval bármibe használhatom amibe amúgy is tennék, főznék. Először egy babgulyás jutott eszembe, tegnap este be is áztattam egy adag babot hozzá. Már főtt a bab mikor a répát akartam pucolni hozzá, de az nem volt, helyette volt jófajta édesanyámék által eltett savanyúkáposzta, így ez került még bele, és így lett belőle babos savanyúkáposztaleves, férjem díjazta az ötletem.

Konkrét receptet nem írok, mivel mikor készítettem sem esett le, hogy ez megfelel a VKF kiírásnak, így semmit nem mértem, de azért leírom nagyvonalakban, hogy hogyan készült.

A babot odatettem főni babérleveles sós vízben.

A kocsonyát odatettem olvadni, a kövér részeket kivettem, a húsos részeket kockáztam. Ha nem kocsonyából készül, akkor húsos csontot szoktam hozzá megfőzni babéros, fokhagymás borsos, sós vízben, én nem teszek bele füstöltet, de a kocsonyában sem volt füstölt hús. Mikor megfőtt (kuktában szoktam, így gyorsan megy) a húst leszedem a csontról, a levet is leszűröm, ez is belekerül a levesbe.

A káposztát is odatettem főni. Mikor minden megfőtt, felolvadt, összeöntöttem az egészet. Hagymás, paprikás rántást készítettem hozzá, tejjel öntöttem fel, a végén tejfölt is tettem hozzá, amibe előtte kevés lisztet kavartam el, majd fokozatosan kavartam össze a forró levessel, szűrőn engedtem át a levesbe a rántást is, a tejfölt is. Általában utánasózni már nem kell, de azért kóstoljuk meg.

A kocsonyát mindenhez felhasználhatjuk amibe kell alaplé, csak arra figyeljünk hogy koncentrált, sokkal kevesebb elég belőle.