Krumplis kiscipó káposztalevelen sütve

Nagymamám sütött nekünk gyermekkorunkban ilyen kiscipókat, nagyon szerettük, ahány unoka volt a közelében annyit sütött. Nekünk jó volt, mert egy udvarban laktunk velük, így nekünk mindig sütött. Soha sem fogom ezeket a cipókat elfelejteni. Gondoltam megpróbálkozom vele én is. Volt egy kenyér recept leírva a receptes füzetemben, a második oldalon, szóval nagyon gyerek lehettem mikor ezt leírtam, gondolom, hogy a nagymamámtól írhattam le. Krumplis kenyér, 3 kg liszthez vannak megadva az adagok, de csak úgy nagyjából, mert ő nem mérte, érzésből dagasztott. Azt sem fogom elfelejteni soha, hogy hogyan, volt egy nagy fehér zománcos lavórja, leült, maga elé tett egy széket, rá a lavórt, és dagasztott. Szerettem nézni, őt is, meg a tésztát is, hogyan nő, növekszik, formálódik a nagymamám keze alatt, aztán készen lesz. A másik nagymamám tekenőbe dagasztott, neki kemencéje is volt, így minimum 5 kg lisztel indított. Őt nem láttam sokszor munka közbe, mert több mint 400 km választott el tőle.

A végeredménnyel elsőre elégedett vagyok, bár nem teljesen olyan, de ugye én már lusta módon kenyérsütőbe dagasztottam, elektromos sütőbe sütöttem, és ezek is változtatnak rajta. Azt sem tudom, hogy pontosan mennyire hagyta lágyra a tésztát, édesanyám szerint lágy tésztákat dagasztott mindig, így én is elég lágyra hagytam, de ki tudhatná, hogy ő pont hogyan csinálta. Sajnos már senki.

Hozzávalók:
500 gr BL 80-as liszt+1 ek
170 gr főt krumpli
2 dl víz
1,5 kk só
1 kk cukor (ez nem szetrepel a füzetemben)
2 ek olaj (ez sem)
15 gr élesztő

A lisztet, sót, cukrot elkevertem, betettem az üstbe, beletettem a megfőtt, áttört majd kipárologtatott és lehűlt krumplit, kicsit összekevertem, majd jött a víz, rá az elmorzsolt élesztő, majd az olaj. Dough programon bedagasztattam, ez 20 percet folyamatosan dagaszt az én gépemen.Az elején talán kicsit keménynek tűnhet a tészta, de a végére jól felpuhul a krumplitól, a vége felé még kellett tegyek hozzá 1 ek lisztet. A gépbe hagytam megkelni.
Közben megcsináltam a helyét a cipóknak. Káposztalevelet próbáltam leszedni egyben, nem sikerült, fogalmam sincs ő hogyan csinálta, de nekem töredezett össze vissza, arra gondoltam lehet először bele kellene tenni a káposztafejet forró vízbe, hogy kicsit puhuljon a héj, utána könnyebben lehetne leszedni, következő alkalommal kipróbálom majd így is. Szóval miután leszedegettem próbáltam összerakni, hogy egy kis fészek legyen belőle. Mivel tartottam attól, hogy a kelő tészta majd szétnyomja a levéldarabokat inkább tettem alá sütőpíapírt is, lehet jobb lett volna csak kizsírozni a tepsit. Arra vigyázzunk, hogy túl sok réteg káposzta nem kerüljön egymásra, mert ott nehezebben kap színt az alja, illetve, ha sikerül egyben leszedni akkor a vastag ereket vágjuk le, hogy nem legyen sokkal vastagabb.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítottam, 4 felé vágtam, majd mint a zsemlét megformáztam. Azaz bal kezembe vettem, majd jobbkezemmel körbe-körbe hajtogattam a tésztát a széléről a belseje felé, addig míg éreztem, hogy jó feszes, majd rátettem a káposztalevél fészekre. Bár a képen nem igazán látszik, de a tészta nagyon jó kis hólyagos volt.


Megkelesztettem.
Megspricceltem vízzel, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tettem, kb 10 perc után levettem 180 fokra. Az alja helyenként (ahol sok volt a káposztaréteg) nehezen kapott színt, ezért kénytelen voltam megfordítani, leszedegetni a káposztaleveleket, és úgy sütni egy kicsit, így kissé ellaposodott a teteje, de ettől ugyanolyan finom a kiscipó.

Az alja pont olyan finom mint a nagymamámé volt, már azon gondolkodom hogyan lehetne sok alját gyártani, mert legszívesebben az összesről levágnám az alját, és megenném. A szerkezete is szerintem elég jó lett, a héja vékony, a nagymamámé sokkal vastagabb lett, szerintem ez a sütő miatt más.
Kb 200 gr körüli cipók lettek.
A konyharuhát meg tőle kaptam, örököltem, ő hímezte, saját kezével.