2009. november 13., péntek

Mákos guba

Még soha nem ettem mákos gubát, ahonnan származom nincs hagyománya a mákos guba készítésnek, ezért nem is gondolkodtam abban, hogy kipróbáljam, de ma sikerült egy adag stangli alakú kiflit sütnöm ami nem lett túl jó, azaz kicsit szárazra sikeredet, mivel tettem bele kukoricalisztet is, nem sokat de elég volt ahhoz, hogy kiszárítsa, legalább is szerintem. A kifli tésztája a kagyló zsemle tésztája lényegében, csak nem volt elég tönkölylisztem, így 40 gr kukoricalisztet is tettem bele. Idő hiányában nem szórtam meg semmivel. Mivel a gubakifli alakja is ilyesmi, és nem volt sajttal vagy bármivel megszórva, kitaláltam hogy vacsira mákos gubát készítek belőle, természetesen a nagylányom segítségével, de most még a kicsi is segédkezett.Valahogy úgy éreztem magam mint Sthal konyhájában, sorakozott körülöttem a sok apróság, jó volt együtt készíteni.
Mivel nem ettem még mákos gubát így először körülnéztem a neten recept ügyben, hát nagyon nagyon változóakat találtam. Volt olyan amibe mazsola volt, volt olyan aminek a tetejére jön egy tojáshab réteg, volt amibe egyáltalán még tojássárgát sem tettek. A tej mennyisége is nagyon változó volt, mivel nem tudtam melyiket csináljam így kialakítottam egy saját verziót, szerintem finom lett.

Először is lemértem hogy 600 gr kiflim van, ehhez mértem a tejet, úgy határoztam meg saját részre, hogy minden 100 gr kiflihez teszek 100 ml tejet.

Hozzávalók:
600 gr kifli
600 ml tej
2 tojássárga
40 gr cukor (ebbe benne van 1 cs vaníliás cukor is)
3 bő kanál méz ( nálam egy kanál annyit jelent, hogy amennyit sikerül felvenni a kanállal, és utána a kanálról lehúzom a mézet, utána veszem a másik adagot)
150 gr darált mák
szegfűszeg, fahéj

A kifliket felkarikáztuk, majd hagytuk szikkadni pár órán keresztül, még a sütőbe is betettem, és kb 35 fokon szárítgattam. Pár napos kiflinél ezt nem kell megtenni, de ezek frissek voltak.
A mákot a szegfűszeggel (kb 1/4 kk ) és a fahéjjal (1 jó csipet) elkevertük.
A tojássárgát a cukrokkal egy kézi habverő segítségével kihabosítottuk abban az edényben amiben majd melegítettük, majd ráöntöttük a tejet, mézet, és kavargatva felforrósítottuk, nem kell felfőzni.
Egy tepsibe(34x27) tettünk egy sütőpapírt, majd egy réteg kiflit az aljára, rá a mákkeverék nagy részét, rátettük a többi kiflit, majd rá a kisebb rész mákot, majd egy merőkanál segítségével elosztottuk a tejes keveréket az egészen.
200 fokon sütöttem, de következő alkalommal csak 180-ra teszem, mert nagyon hamar megkapta a tetejét.

Készítettünk mellé egy vaníliasodó szerűséget, amihez 2 tojássárgát elkeverünk 1 vaníliáscukorral és 2 kanál cukorral, majd 1 ek keményítővel. Hozzáöntöttünk 6 dl tejet, majd felfőztük, langyosra hűtöttük, úgy ettük a mákos gubával.
Finom lett, nem tudom milyen kell legyen igazából, de ez ízlett nekünk. A teteje kicsit ropogós lett, az alja szaftos, az öntet krémes, együtt nagyon fincsi. Azért megpróbálom egyszer guba kiflivel is elkészíteni.
Természetesen elkészíthető bolti kifliből is, akkor gyors és finom kategória.

4 megjegyzés:

  1. Ugye milyen jó, hogy kipróbáltad! Nálunk évtizedek óta gyakran sütött desszert, megérdemelten népszerű. Én kicsit másképp készítem, de mindenhogyan finom! :))

    VálaszTörlés
  2. Én is másképpen készítem, de ahány ház, annyi szokás. :) Éppen a napokban gondoltam rá a máglyarakással együtt, mindkettő régen készült már és mindkettőt nagyon szeretem. Persze csak én, a párom minden ilyesmire fintorog, gondolom mert nem üti meg a mércét a hústartalma. :P

    VálaszTörlés
  3. Nálunk a férjem gyermekkori kedvenc eledele. Időnként megcsinálom, mindnyájan szeretjük! :-)

    VálaszTörlés
  4. Yasmine, igen, nagyon jó, hogy eszembe jútott, hogy honnan nem is tudom, de örülök neki, hogy végül is megcsináltam. Hát a neten is rengeteg verzió volt fent, én kicsit összegyúrtam párat, és figyelembe vettem saját ízlésünket, biztos van jobb is, de nekünk ez így megfelelt. Azért egyszer kipróblom gubakiflivel is.

    Egycsipet, a máglyarakás sem volt szokás nálunk, így azt sem kóstoltam még soha, de egyszer pótolom azt is. Hát az én férjem szerencsére nem nagyon húsos, azaz szereti a húst is, de a hústalan dolgokat is, főleg ami édes!:D

    Margitka, szerintem nálunk is fog időnként szerpelni!:))

    VálaszTörlés