Mustáros-rozmaringos nyúl

Nem kell megijedni, nem a húsvéti nyuszink combja van a tányéron, nem is volt élő húsvéti nyuszink. Édesapám kedveli a nyúlhúst, gyermekkoromban sok nyulat tartott, azt már nem űzi, de azért gyakorta beszerez pár nyulat, ezt is tőle kaptuk. Mostanában rákaptunk a mustáros húsokra, akár grillen, akár sütőbe, gondoltam ezt is úgy készítem el, s mivel azt olvastam, hogy a nyúlhús és a rozmaring jó barátok így került a fűszerek közzé az is. Nem kedvenc fűszerem, de ebben kifejezetten finom volt.

Hozzávalók:

700 g nyúlhús (ebben comb, és gerincrészek voltak)
4 ek mustár
2 ek fokhagyma
szűk kiskanál só
1/4 kk bors
1/2 kk őrölt rozmaring
3 babérlevél

A mustárban elkevertem a sót borsot, rozmaringot, és a reszelt fokhagymát, majd bedörzsöltem vele a húst. Sütőtálba tettem, a hússzeletek közzé tettem a többrészre tört babérlevelet, felöntöttem kb 0,5 dl vízzel, alufóliával letakartam, majd betettem 100 fokra előmelegített sütőbe, aztán magára hagytam 3 órára, mert elmentünk otthonról. Mikor hazajöttünk kíváncsian néztem az alufólia alá, kb félkésznek volt mondható, így a hőfokot felhúztam 220 fokra, majd kb még 1 órát sütöttem alufólia alatt, az utolsó 5 percben levettem róla, hogy pirulni is tudjon. Természetesen nagyobb hőfokon is lehet az elejétől fogva sütni, ha otthon vagyunk, viszont gondolom, hogy pont ennek a lassú sütésnek volt az eredménye az, hogy a hús ( a nyúlhúshoz mérten) nem száradt ki, hanem omlós maradt.
A nyúl eleve szárazabb hús, aki igényli tehet közzé kis szalonnát, vagy némi zsiradékot alá, nekünk így tökéletesen megfelelt.

Rizzsel tálaltam, melybe egy kevés maradék zöldborsót kavartam.