Diós kocka

Van egy süti, az isteni szelet, még osztálytársnőmtől kaptam a recit a gimiben. Egy tojásárgás piskóta féle, rajta diókrém, a tetején meg a tojásfehérje habja, finom süti, de én leginkább a krémet szerettem belőle. Ezért a krémet megtartottam (használom tortákhoz is, csak olyankor teszek bele egy kis rumot is), lapnál vizes piskótára váltottam, és nem tojáshabot, hanem tejszínt tettem a tetejére. Ilyen összeállításban férjem egyik kedvenc süteménye lett. Most ez ovis farsangra készült. 

Hozzávalók egy nagytepsihez (én a kihúzhatós sütőkeretemet használtam, jól működött):

Piskótához: 5 tojás 5 ek víz 10 ek liszt 1 kk sütőpor 10 ek cukor csipet só, pár csepp citromlé

Krémhez: 2,5 dl tej 2,5 ek liszt 180 gr porcukor

200 gr vaj 150 gr darált dió 

Tetejére: 5 dl tejszín 2 ek porcukor 

A piskótát elkészítjük ÍGY, majd egy nagytepsiben megsütjük. A lisztet egy vastag aljú edénybe tesszük, kis tejet öntünk rá, csomómentesre kavarjuk, majd felöntjük a többi tejjel. Állandó kavargatás mellett sűrű péppé főzzük. Majd hűtőfürdőbe téve, néha belekavarva lehűtjük. Közben a lágy margarint a porcukorral habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk a kihűlt pépet, ezzel is jól eldolgozzuk, majd hozzáadjuk a darált diót és az egészet jól kihabosítjuk. A kész krémet a kihűlt piskótára kenjük. A hideg tejszínt a porcukorral felverjük, majd rákenjük a sütire, tetejét most tortadarával szórtam meg, de van mikor fél diódarabokat teszek mindegyik szelet tetejére, aminek a felét csokiba mártom, mint ITT, ez sokkal mutatósabb, de most idő hiányában nem csináltam meg.

3 éves a kislányom

Igen igen már ő is 3 éves, ovi érett, szinte nem is hiszem, nagyon szalad az idő.
Ő a tortát csak dicséri, hogy milyen szép, legfőbb dicsérőm és elismerőm, még egy egyszerű piskótát is mindig megdicsér, lehet már látja benne a kész tortát:D, de enni nem eszik egyikből sem. Ezért nem tortát sütöttem, hanem parfét készítettem, gondoltam ebből majd milyen jóízűen fog majd enni, hát nem , meg sem kóstolja. Na mindegy, majd a jövő szülinapjáig remélem kiderül, hogy mit is szeretne enni is, és nem csak gyönyörködni.
Azért terveim szerint a torta sem fog elmaradni ebben az évben sem, csak azt majd jövő héten, a nagy családdal együtt, remélem...

Szóval a parfé is most debütált nálunk, még nem csináltam, bár nagyon szeretem, gyermekkorom egyik kedvenc csemegéje, édesanyám gyakran készítette, általában vaníliás, kakaós és málnás változatban. Nem tudom miért nem fogtam eddig hozzá, mert egyszerű, és finom édesség, bár kalóriaszegénynek nem mondható, és azért gyorsnak sem, ha a fagyasztási időt is hozzászámoljuk, de néha belefér az ember életébe.

Hozzávalók:
4 dl tejszín
3 ek porcukor

5 tojás sárgája
3 ek cukor
1 vaníliás cukor, vagy 1 rúd vanília magjai vagy vanília kivonat

ha szeretnénk, akkor a tojásfehérje is felhasználható hozzá, ez esetben e mellé is 3 ek cukor


A tojássárgákat a cukorral és vaníliával elkeverjük, majd forró gőz felé tesszük és besűrítjük, majd lehűtjük.

A nagyon hideg tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük.

Ha a tojsáfehérjét is felszeretnénk használni, akkor azt is kemény habbá verjük a cukorral.

A kihűlt tojásos pépet elkeverjük kevés felvert tejszínnel, majd hozzátesszük a többi tejszínhez, jól elkavarjuk, ha szeretnénk, akkor a tojásfehérjehabot is hozzákeverjük. Én ezt most nem tettem, de édesanyám, hogy szaporítsa a a parfé mennyiségét mindig hozzá tette, emlékeim szerint semmivel sem volt rosszabb, s talán nem is annyira zsíros az egész.

Mikor jól elkevertem a tojásos pépet a tejszínben, akkor 3 részre osztottam, egyikbe kakaót kevertem, másikba meggyszószt (megfelel lekvár is amit leturmixoltunk, vagy mirelit gyümölcs szintén leturmixolva), majd rétegeztem egy tupperes tortagyűrűbe. Az egész (dupla adagot készítettem, tehát 8 dl tejszínből) nem fért bele, kicsi maradt ki is, azt másik edénykébe tettem.


Sokkal keményebb mint a fagyi, várni kell vele legalább 5 percet, hogy könnyen kanalazható legyen. A kész megfagyott parfé viszonylag könnyen kijött a formából, miután hajszárítóval megmelegítettem a forma oldalát.

Díj

Díjat kaptam Egycsipettől, azért, mert szerinte törekszem arra, hogy a keltjeim egészségesebbek legyenek, köszönöm szépen neked! Hát a törekvés megvan bennem, bár gyakran úgy érzem nem sok az amit én teszek ez ügyben, de olyankor mindig meggyőzöm magam, hogy ha ennyit sem tennék, akkor az elhatározásaimban nem jutnék előre, így inkább teszem azt, ami szerintem jó nekem és a családomnak. Nem haladok nagyléptekben nem is célom, hogy egyik napról a másikra teljesen átálljunk és egyáltalán ne használjak fehér lisztet, csak szép fokozatosan teszem, így a családom is hozzászokik a dologhoz.

E.Margit oldalán tanultam meg a kelt tésztával bánni, így olyanoknak adom akiktől tanultam, akikhez az első lépésekkor nap mint nap fordulhattam, mert kaptam választ kérdéseimre, bátorítást a kudarcok után, biztatást a folytatáshoz. És akkor a nevek:

Limara
Moha
Mónika
Mary
Brigitta (ő még csak most indította blogját, igazából még kelttészta nincs is benne, de én tudom mit tud, szóval mindenki elhiheti, hogy megérdemli)
Vali
Edó

Fogadjátok tőlem szeretettel ezt a kis díjat.

Túrós-meggyes rottyantott palacsinta

Kipróbáltam, hogy hogyan működik a zabpehely palacsintánál, azt kell mondjam, hogy nagyon jól! Eddig is tk lisztekkel keverve készítettem a palacsintát, szerette mindenki a családban, de sütésével voltak problémáim, ugyanis sokkal lassabban sült át, zabpehellyel viszont ezt nem tapasztalom, sokkal könnyebben átsül , és nagyon finom a végeredmény.

Hozzávalók:
150 gr finomliszt
100 gr finom őrlésű zabpehely (házilag finomra darálva egy késes elektromos darálóval, kávédarálóval)
50 gr Graham liszt (legközelebb lehet ezt is zabpehellyel helyettesítem)
2 tojás
7 dl tej
1 ek méz
csipet só
2 kockacukornyi olvasztott vaj
víz( ásvány vagy szóda még jobb) amennyit igényel

A víz kivételével mindent simára mixerezzük, majd annyi vizet öntünk hozzá, hogy megfelelő sűrűségűt masszát kapjunk. A zabpehelyl elég sok folyadékot felvesz, így sütés közben is kell pótolni a folyadékot, én hol vizet tettem utána hol tejet.
Olajjal vékonyan kikent (sütőecsettel) palacsintasütőben sütöttem.
Ebből az adagból nekem 20 db kb 21 cm átmérőjű palacsinta sült ki.

Hozzávalók a túrós-meggyes töltelékhez:
250 gr túró
100 gr mirelit meggy
1 halmos ek tejföl
1 tojás
cukor, vaníliás cukor ízlés szerint

A meggyet apróra vágjuk, elkeverjük a túróval, tojssárgával, tejföllel,vaníliás cukorral.
A tojásfehérjét csipet sóval és pár csepp citromlével felverjük, majd adunk hozzá 2-3 ek cukort, kemény habbá verjük.
A túrós töltelékhez hozzákeverjük a felvert tojásfehérjét.
Ez a töltelék 8 db palacsintához volt elég.
A megtöltött palacsintákat egy margarinnal kikent sütőedénybe tesszük, tejföllel megkenjük, majd 200 fokon addig sütjük míg szép színt kap a teteje.

A végeredmény, nekem nagyon ízlett, én amúgy a hagyományos túrós palacsintát nem igazán szeretem, férjem, aki szinte csak a túrós palacsintát szereti ő azt mondta, hogy sokkal könnyebb mint a másik, nem annyira folytós, ennek ellenére mégis a hagyományos számára a kedvesebb.
Teljesen kihűlve talán még finomabb mint melegen.