Töltött káposzta gerslivel

Tudom nem egy újdonság, de én most készítettem gerslivel először káposztát. Nem csalódtam, a gersli ebben is nagyon finom, sőt, szerintem veri a rizses változatot.

A megszokott elkészítési módomon nem változtattam, csupán a rizst helyettesítettem a gerslivel. Véleményem szerint bárhogy készíti az ember a töltött káposztát a rizst mindegyikbe lelehet cserélni olykor gerslire, már a változatosság kedvéjért is.

Én mindig savanyúkáposztába töltök (szerencsém van, mert édesapámék évről évre ellátnak finom házi savanyúval). Ha nagyon savanyú, akkor kicsit átmoshatjuk (ez ritkán fordul elő), ha pedig nem elég savanyú, akkor mindenképp a levéből is tegyünk a főzővízhez.

A töltelék része pedig kb. 850 g darált hús (keverve kicsit zsírosabb disznó, és zsírszegény pulyka, mert jobban szeretjük ha nem túl zsíros), ehhez kb. 120-150 g gerslit, máskor rizst veszek. Egy vöröshagymát apróra vágok, kis olajon megdinsztelem, ráteszem a gerslit /rizst, ezzel is pirítom kicsit. Ízlés szerint teszek bele sóban eltett darált paprikát, sót (vugyázni vele, a káposzta is sós), borsot, kevés fűszerpaprikát. Ezt hozzákeverem a darált húshoz, majd töltöm a káposztalevelekbe. Régebb tetem bele tojást is, de már jó ideje nem teszek, fölösleges szerintem, nem megy szét a töltelék tojás nélkül sem, ha lassan főzzük. A töltelékeket egy méretes fazékba helyezem, aminek az aljában a káposzta ormóját teszem , bőven legyen hely fölötte, megtűzdelem itt ott egy kis füstölt szalonnával. Tetejére általában kerül egy kis vágott káposzta (most nem került, így is jó lett), felöntöm annyi forró vízzel, hogy jó 2-3 ujjnyival ellepje, egy lapos kistányért teszek rá, hogy lenyomjam a töltelékeket, és lassú tűzön (minimumra véve) főzöm. Ezt a gerslis változatot főztem kb. 2 órán keresztül (lehet hamarabb is meglett volna, az az igazság, hogy nem néztem meg korábban), a rizses kb. fele idő alatt elkészül.

Tejföllel tálalom.

Gerslis lencsekrémleves

Igazán finomra sikeredett, ez a télies hangulatú, véletlen szülte leves.

Volt kb. 1.5-2 l húsleveslevem, ez szolgált alapnak. Elfeleztem, egyikbe odatettem kb. 4-5 (lehetett volna többet is, így utólag azt mondom, nagyon jó a levesbe) kanálnyi gerslit főni, mikor már tejesen megpuhult (több volt mint egy óra az biztos), akkor egy kisebb répát is belekockáztam. Az elfőtt levet vízzel pótoltam. Sózni csak óvatosan, a húsleves eleve sós, ráér a végén is ha szükséges.

A másik felébe kb. 250 g lencsét tettem, egy negyed hagymát nagyobb darabokra vágva, és 2 fokhagymagerezdet, 2 babérlevelet. Puhára főztem, kivettem a babérlevelet, majd kb. 1 dl tejföl hozzáadásával leturmixoltam. Nem tetszett benne a sok kis héjdarabka, ami nem ment teljesen szét, ezért átpasszíroztam. Ez lett a leves leve, azaz a krémlevesrésze. Betétként került hozzá a húslevesben főt gersli, és répa, persze a levével együtt (ha szükséges ekkor még önthetünk hozzá vizet, ha túl sós lenne, vagy ha túl sűrű, vagy tehetünk bele sót, ha még igényeljük), majd a kettőt együtt újra felforraltam.

Sütöttem mellé kolbászt is apró darabokra vágva, de olyan jó lett a leves magába, hogy végül kolbász nélkül ettük, nem hiányzott belőle.

Látványra nem szép, de annál finomabb.

Mustáros rántott hús

A minap 4Gyerek blogjában jártam, és megakadt a szemem a mustáros szeletjén, ez volt az ötletadó ehhez a fogáshoz. A végeredmény nagyon finom lett, így köszönöm 4Gyerek az ötletet!

Receptet különösen nem írok, a lényeg, hogy a kiklopfolt karajszeleteket megkentem alaposan sóval és borssal elkevert mustárral (bő fél kiló volt a hús, ehhez kb. 4 ek mustárt vettem, egy kiskanál sót, és pár csipet borsot). Hagytam állni egy órányit, majd hagyományosan paníroztam, ezután bő forró olajban kisütöttem. Krumplipürével és mustármártással tálaltam.

Csokis szendvics keksz

Valahogy azt veszem észre a bolti szendvics kekszeken, hogy egyre kevesebb benne a töltelék. Pedig szeretjük, ép a csokis rész miatt. Tegnap kicsi lányom kért, hogy készítsünk csokis kekszet, gondoltam eleget teszek kérésének, s mivel már egy ideje foglalkoztat a házi szendvics keksz elkészítése, ezt választottam. Szerintem nagyon jó lett.

Külföldi oldalakat böngészve láttam, hogy többek beszereznek egy Handmade feliratú nyomdát, és azzal díszítik a kekszüket, nagyon megtetszett, de nekem olyanom nincs. Viszont van sima betűs nyomdám, azaz nem nekem, a gyermekeimnek, de kölcsönkértem, elmostam, és használtam a kekszek díszítésére. Nekem nagyon tetszenek, pofásak lettek, és azért én is kitudtam írni a Handmade feliratot:D.

Hozzávalók a kekszekhez:

200 g liszt

150 g vaj (nekem most nem volt, így 130 g margarint és 20 g zsírt tettem)

100 g porcukor

1 tojássárga

egy kis tejföl vagy tej az összeállításhoz

csipet só

Ez egy adag, én 3x mennyiséget készítettem.

A lisztet sóval, zsiradékkal elmorzsoltam, közepébe lyukat formáltam, oda tettem a cukort, tojássárgát, és pár kanálnyi tejet. Gyors mozdulatokkal összegyúrtam. Nekem kicsit lágy lett (meglöttyent egyszer tej), így betettem kb. 1 órára a hűtőbe. Két részeltben kinyújtottam, majd szaggattam, sütőpapírral ellátott tepsire téve a kekszeket nyomdáztam. Majd 180 fokon sütöttem.

Kihűlés után töltöttem a csokikrémmel.

Tejszínes csokikrém (a három adag kekszhez):

350 g csoki

150 ml tejszín

A csokit (én vegyesen tettem fele ét fele tej, de mindenki ízlése szerint készítse) felolvasztottam, vigyázva, hogy ne melegedjen túl (ha túlmelegszik kicsapódik belőle a zsiradék, és nem vegyül jól a tejszínnel). Ezután hozzáöntöttem a tejszínt és addig kavartam míg egynemű sima krém lett belőle. Kicsit lágynak ítéltem, ezért kb. 20 percet pihentetem a hideg karmában. Ezután megtöltöttem vele a kekszeket.

Nekem elég volt az összes kekszre, de az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ettünk is a kekszekből csak úgy simán krém nélkül is.

A tészta receptjét édesanyámtól örököltem, ő ebből csinált lekváros linzert (ez esetben felét lyukas közepűre készítette, olykor dióba megmártotta), vagy töltötte meg torta krémmel (4 adag kekszhez 2 adag krém), és csokival cifrázta a tetejét.