A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlizsán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: padlizsán. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 13., péntek

Tojásos padlizsán

Ez az az étel, ami biztos nem fog szépségversenyt nyerni, de nekem egyik gyermekkori kedvencem, és szerintem többek kedvence lehet akik nyitottak az új ízekre, és szereik a padlizsánt. A családban csak én rajongok érte, férjem megeszi, de nem kér repetát, a lányok megsem kóstolják.

Nem nehéz elkészíteni, egy nagyobb padlizsánt megpucolunk, felkockázunk, megszórjuk sóval és szűrőbe tesszük csepegni (kb. 20 percre).
Egy nagyobbacska hagymát finomra vágunk, olajon megdinszteljük, majd rádobjuk a lecsöpögött padlizsánt, majd fedő alatt puhára pároljuk. Mikor kész rászórunk egy kisebb csokornyi apróra vágott petrezselymet (mindenképpen friss legyen), borsozzuk, ha kell sózzuk.
4-6 tojást felverünk kissé egy villával, sózzuk ízlés szerint, majd a padlizsánra öntjük, állandó kevergetés mellett lágyra sütjük. Lehetőleg friss kenyeret adjunk hozzá.
Szerintem nagyon finom. Teljesen más az íze mint a padlizsánkrémnek, de a muszakához sem hasonlít.
Azért élőben jobban néz ki mint a képen, és ha van szép sárga házi tojásunk, akkor az is sokat dob a kinézetén.

2009. szeptember 21., hétfő

Padlizsánkrém- vinetta

Nagyon szeretjük a padlizsánkrémet (vinettát) mind a négyen, így rengeteget készítek. Az idén kb 46 kg-ot sütöttem le belőle télire, és lehet ez sem fog kitartani a következő szezonig. Minden héten készíthetném akár, de sajnos a 46 kg a sülés alatt, a pucolással, a levének kicsorgásával annyit veszít a súlyából, hogy csak kb 14 kg maradt a végére, ez nekünk 28 csomagot jelent, mert félkilós csomagokat készítek, ami egy teljes étkezésre elég, utána marad még egy kicsi, de azzal már mindenki nem lakik jól.
Szabad tűzön szoktam sütni, egy nagy lemezen, hogy sok elférjen rajta, így is bő 3 óra alatt sült meg a 46 kg, és még ezt le is kell pucolni, szóval nem kis meló, de nekünk mindenképp megéri. Sülés közben időnként kell forgatni, hogy minden oladala megsüljön.

Ennyire sütöm meg, míg jól összetöpped, és mindenhol jó puhának érzem, majd tepsire rakom, a végét késsel kicsit bemetszem, a tepsit kicsit megdöntöm, hogy csorogjon a lé belőle.

Ezután a héját leszedem róla, átmosom, majd szűrőbe téve jól lecsepegtetem, majd teszem a zsacsiba és mehet is a fagyóba. Mikor előveszem kiolvasztom, ezután botmixerrel pépesítem.
Majonézzel szoktam kikavarni, mi így szeretjük. Amíg nem volt meg nagylányunk tettem bele sült pritamin paprikát (gogos) is, de ő száműzte belőle. Régebb vöröshagymát is tettem bele, amit felvágtam jó apróra, forró olajon kicsit átforgattam, hogy veszítsen az erejéből, de ez a férjem gyomrát bántja, így az is elmaradt.
A majonézt én krumplival készítem, amiről már itt írtam, de most le is mértem az olaj mennyiségét, ezért mégegyszer leírom. Azért készítem így mert így sokkal kevesebb olaj kell hozzá, és ezáltal sokkal könnyebb energia szegényebb majonézt tudok készíteni. Nem lesz olyan selymes a krumpliszemcsék miatt, de salátába vagy ilyen kencékhez nekem teljesen megfelel.
Hozzávalók:
1 tojás
60 ml olaj
120 gr krumpli
1 púpos kiskanál mustár
A krumplit megfőzzük (lehet több is, nem gond) majd villával áttörjük, hagyjuk hűlni. Keverőtálba tesszük, rátesszük a mustárt, tojást (egészet), kikavarjuk, majd az olajat 3-4 részeltbe hozzáöntjük, jól elkavarjuk (mixerrel szoktam csinálni) Nem fog kicsapódni, nem kell cseppenként hozzá tenni, csinálhatjuk bátran. Ilyen kemény majonézünk lesz:
Lemértem a végén is mennyi lett belőle, ebből a mennyiségből 270 ml majonézt kapunk, amiből csak 60 ml az olaj. Ezután már nincs más dolgunk, csak a pépesített padlizsánnal jól kikavarni, sózni, borsozni ízlés szerint, és már kenhetjük is a friss vagy pirított kenyérre. Paradicsom nagyon jól megy hozzá.

2009. június 17., szerda

Vöröslencsés göngyölt padlizsán


Jópár éve láttam egy hasonló receptet valamelyik tévéműsorban, leírtam, de mikor kellett volna nem találtam. Arra viszont emlékszem, hogy a padlizsán volt a vöröslencsével párosítva.
A padlizsánt nagyon szeretem, egy zacsi vöröslencse meg már rég áll a kamrapolcomon, úgy hogy gondoltam megcsinálom ezt a finom fogást.
Hozzávalók:
négy kicsi padlizsán( 1 kg volt együtt)
12 csapott ek vöröslencse
1 vöröshagyma
3 közepes paradicsom
1-2 pritaminpaprika, ha nincs akkor kápia
3 gerezd fokhagyma
1 kicsi cukkini
só, petrezselyemzöld, görögös fűszerkeverék
A lencsét előző este megmostam, beáztattam, de elég neki pár óra is.
A padlizsánokat lepucoltam, hosszában két oldalát levágtam, félretettem, majd vágódeszkára fektettem, és hosszába vékony(max 0,5 cm) szeleteket vágtam, mintha egy piskótát vágnák több lapra. Nekem átlagosan 8 szeletet sikerült vágni egy-egy padlizsánból. A szeleteket enyhén besóztam, hagytam csepegni pár percig, majd sütőpapírral ellátott tepsivel forró sütőbe tettem, és addig sütöttem, míg hajlíthatóvá váltak. Nekem két tepsire fért rá ez a mennyiség.
Közben a hagymát apró darabokra vágtam, a félretett padlizsánt kockáztam, a paradicsomot, paprikát, cukkinit szintén kockáztam, a fokhagymát lereszeltem.
Kb 1 ek mogyoróolajon és ugyanennyi napraforgóolajon elkezdtem pirítani a hagymát, ízlés szerint fűszereztem, mikor üveges lett rátettem a fokhagymát, majd a többi zöldséget, összeforraltam, majd rátettem a lecsepegtetett vöröslencsét. Kicsi vízzel (kb 0,5 dl) felöntöttem, és addig pároltam fedő alatt míg a lencse megpuhult. Nem kell az összes levét elfőzni.A végén még fűszerezzük ha szükséges.
Mikor a padlizsán szeletek is megpuhulnak és a töltelék is kész akkor megkentem a padlizsánszeleteket a töltelékkel, felgöngyöltem, egy sütőpapírral ellátott sütőtálba egymás mellé tettem. Egy részére reszeltem egy kis sajtot, és 200 fokos sütőbe addig sütöttem míg rápirult kicsit a sajt.
Hidegen is, melegen is finom, el tudom képzelni hidegtálakon is.
Aki a kilencven naposat csinála az a sajtnélküliből egyen.

2009. június 14., vasárnap

Padlizsános tésztasaláta

Mai napot nem töltöttük itthon, szomszéd városba mentünk át agape vasárnapra a Baptista Gyülekezetbe. Ez abból áll, hogy összejövünk, délelőtt és délután istentiszteletet hallgatunk, Istent dicsőítjük énekekkel, imákkal. Természetesen egy nap hosszú, és mivel emberek vagyunk nem csak a lelkünket kell tápláljuk, hanem a testünket is. Ezt félig batyus rendszerrel oldották meg, a husit rendelték, a salit és a sütit vitte minden család. Minden az asztalra kerül, aztán jöhet a válogatás a finom falatok közt.
Szénhidrát napom lévén igen erősen elgondolkodtam, hogy mit is vigyek amiből aztán én is ehetek, és ekkor jött a barátnőm mentő ötlete, hogy látott a neten olyan tésztasali receptet aminek az öntete nem tejfölös-majonézes hanem mustáros-ecetes. Hát első hallásra nem dobtam hátast, mivel kb. 10 éve a mustárt nem is igazán tudtam elképzelni másba mint a majonéz összetevői közt, az ecettel sem régen barátkoztam meg, úgy hogy kicsit meredeknek tűnt az ötlet, de gondoltam azért én is körülnézek a neten ez ügyben. Sok receptet elolvastam, igazán egy sem fogott meg teljesen, de azért gondoltam egy próbát megér a dolog.
Így alakult az én tésztasalim receptje:

Hozzávalók:

2 kisebb padlizsán
3 paradicsom
1 kisebb fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
30 dkg fusilli
4 ek olaj (és még egy kicsi a padlizsán sütéséhez)
1,5 ek balzsamecet
1,5 ek mustár
1 kk bazsalikom
1+1kk petrezselyem
1,5 kk görögös fűszerkeverék ( az Aldiba vettem, nincs benne ízfokozó, számomra ez fontos, de hiányában mindenképp tegyünk bele még egy kis őrölt koriandermagot és oregánót)
0,5 kk méz
só, bors ízlés szerint

A padlizsánt meghámoztam, kb 1x1-es kockákra vágtam, kicsit lesóztam, kb 30 percig hagytam csöpögni.
Közben hagymát felaprítottam, kb 1,5 ek olajon elkezdtem kicsit pirítani, hozzá reszeltem a fokhagymákat, kicsit vele is pirítottam, majd hozzá tettem a padlizsánt, kb 1 kk petrezselyemzöldet, 0,5 dl vizet és fedő alatt készre pároltam.
A tésztát sós vízben kifőztem.
Közben a paradicsomot kis kockákra vágtam. A szószhoz az olajat, mustárt, ecetet, mézet, petrezselyemzöldet, bazsalikomot, görögös fűszert, sót, borsot egyneművé kevertem.
Mikor a tészta megfőtt lecsepegtettem, összekevertem előbb a szósszal, utána a padlizsánnal és paradicsommal, mikor kihűlt hűtőbe tettem, egy éjszakát érlelődött.
Nagyon kapós lett, hamar elfogyott. El tudom képzeli grillezett húsok köreteként, de szerintem magában is megállja a helyét.