Diós koszorú (darálóskeksz)

Ilyen kekszeket tavaly unokatesóméknál ettünk karácsonykor, ezért nekem ez karácsonyi hangulatú keksz marad, szerintem örökre. Ettől függetlenül máskor is készíthető természetesen.
Mondta, hogy netről nézte le a receptet, ezért én is rákerestem most, meg is találtam a Mindmegette oldalán.
Ez is ajándékba készült, holnap visszük a nyagymamának a puszedli és porlós kifli társaságában.
Gyors, olcsó kekszféle (na jó, ez attól függ ki milyen áron jut a dióhoz)

Hozzávalók:
60 dkg liszt
1 cs sütőpor
20 dkg zsír
20 dkg porcukor
20 dkg darált dió
1 cirtom leve (nekem kicsi volt a citromom)
kicsi víz (10 ek ment bele, de ez függ a citromlé mennyiségétől)

A lisztet a zsírral és a sütőporral elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a a dióban elkevert cukort, egy lyukat csinálunk a keverék közepébe, ebbe öntjük a citromlevet és a vizet (vízből keveset tegyünk, majd pótolgassuk, míg nem lesz jó a massza, begyúrjuk.
Ezután én hűtőbe tettem, de ezt nem kell mindenképp, nálam úgy jött ki a lépés, majd darálón ledaráljuk(előtte illesszük fel a kekszformázó részt ha van:))), kb 10 cm csíkokat darálunk, levágjuk, majd kör alakba tesszük le a sütőpapírral ellátott tepsikre, a végeket illesszük egymáshoz.
180 fokon sütjük, míg szép szint nem kap.
Kihűlés után forgassuk bele vaníliás porcukorral, de ez nem kötelező, én úgy éreztem, hogy elég édes így is, ezért csak a felét porcukorztam meg.

Jól záródó fémdobozban sokáig ropogós, omlós marad reményeim szerint.

Mindez nehezen jött volna létre, ha nincs Egycsipet, akitől ingyen és bérmentve kaptam darálós kekszhez való formát, köszönöm szépen Egycsipet!!!!!

Akinek nincs darálós keksz formázója (és Egycsipet sem küld neki :D), és mindenképp meg akarja csinálni, az vegyen kb egy nagyobb diónyit a tésztából, majd sodorja ki, így illesz össze, szerintem így is szép, csináltam pár darabot abból a tésztából ami benne maradt a darálóba.

Marhapörkölt

Ma főztem először marhából pörköltet, s mivel a marha íze engem a vadhúsok ízére emlékeztet, s mivel őzpörköltet főztem már nem egyszer, és szeretjük is, így ahhoz hasonlóan készítettem el ezt is, csak a borókabogyót hagytam el belőle, meg a zsírt, a többi nagyjából ugyanúgy készült.

Hozzávalók:
500 gr marhalábszár kockázva
2-3 ek olaj
2 fej vöröshagyma kockázva
4 gerezd fokhagyma kb kettőbe vágva
1 közepes répa reszelve
1 pritaminpaprika (de jó bármilyen, nekem ez van a fagyóba) nagyobbakba vágva
2 kisebb paradicsom
pár kanálnyi bor
3 babérlevél
csipet kakukkfű
só, bors, paprika


A hagymát az olajon megfonnyasztjuk, majd rátesszük a fokhagymát, paprikát, répát, kicsit pirítjuk együtt, kicsit sózzuk. A paprikát azért szoktam nagyobb darabokba hagyni, mert pár perc múlva a hő hatására a héját könnyen lehúzhatjuk, így nem lesz a kész ételben zavaró. Majd rátesszük a húst, pirítjuk kicsit, hozzátesszük a babérlevelet, kakukkfüvet majd lefedjük, fedő alatt pároljuk , ha szükséges öntünk rá vizet, nekem most nem kellet, engedett a sok zöldség és a hús eleget.
Néha, néha belekeverek (az edényem alja jó vastag, aki vékonyabb aljú edénybe készíti az gyakrabban kavargassa), mikor már majdnem kész(ez függ a marha korától, de azért készüljünk minimum 2 óra körüli pirításra, párolásra) belelöttyintünk egy kis bort, nem tettem sokat, 3-4 kanálnyit, és hozzátesszük a paradicsomot is (a paradicsom héját is vegyük le, vágjuk apróra), sózzuk, borsozzuk, paprikázzuk ízlés szerint, majd pároljuk készre az egészet.

Puliszkát főztem mellé, és zöldparadicsomsalival tálaltam.

Mézes puszedli, már megint

Ez az adag férjem nagymamájának készült. A recept ugyanaz mint az előző, csak most habbal vontam be.
Amiért mégis felteszem az az, hogy a múltkoriban nem írtam le pár pár dolgot a habossal, most megteszem. A habot miközben sül az első tepsi puszedli verjük jó keményre, ha teszünk bele 1 csipet sót, kicsi citromlevet akkor keményebbre tudjuk verni. Mivel sok a porcukor hozzá, több részletben adjuk a habhoz.
Eddig a 3 tojásból a hab soha nem volt elég a bevonásra, most meg nem is fogyott el mind, gondolom azért, mert szép nagyok voltak a tojások, és most törekedtem arra, hogy tényleg jó kemény legyen, így a térfogata is több lett, kiadósabb volt a hab így. Mikor bevonom akkor melegen forgatom bele a puszedliket, közvetlenül a sütőből kivéve, rengeteg ragad rá, egy késsel a felesleget lehúzom róla, visszateszem a helyére, majd ott hagyom száradni. Most a felét simán a fehérbe forgattam bele, mikor a felén túl voltam a habhoz még kevertem kakaóport is, majd a másik részét ebbe forgattam. A maradék habot zacskóba kanalaztam, a zacskóra kis lyukat vágtam majd elkezdtem először a fehérekre rajzolni, még mindig maradt habom, ehhez még több kakaót kevertem, majd írtam a kakaósra is.
Amire ezután jobban figyelnék, az az, hogy nagyon finomra darálnám a porcukrot a habhoz, mert most elnagyoltam, mert nem számítottam arra, hogy marad és díszíthetek vele, ez gondot okozott a rajzolás közben, mert a nagyobb szemcséjű cukor darabok folyton eltömítették a kis lyukat, így nagyobbat kellett vágjak, nem lehetett olyan szép alakot adni a formáknak, de első próbálkozásnak nem rossz szerintem.

A szárítás: Én be szoktam tenni a sütőbe miután az már langyos, mert úgy könnyebben szikkad. Néha be is melegítek neki egy keveset, hogy siettessem a folyamatot, így is kell neki legalább fél nap. Mikor már száraz a teteje,és már viszonylag könnyen elválik a sütőpípírtól akkor megfordítom, hogy az alja is hamarabb száradjon.

Ennél még fontosabb hogy ne süssük túl, mert a szárítás alatt még szárad.
Ha így járunk el akkor finom puha puszedliket kapunk cserébe.

Diós pálcácskák VKF-re

Ezzel a kinézetre egyszerű(mondhatni csúnyácska), de annál finomabb édességgel neveznék a Chef Viki által meghirdetett VKF fordulóra.
A recit még tinikoromban írtam ki unokatesóméknál egy román recepteskönyvből, hogy melyikből azt nem tudom, arra emlékszem, hogy nem voltak benne képek. Sokáig csak nézegettem, házasságunk első évében elkészítettem, finom volt nagyon, erre emlékeztem, de sok-sok dió kell hozzá, ezért nem csináltam meg újból, mostanáig, szerintem dió ide vagy oda ezután sokszor elkészítem, mert nagyon finom. Aki szereti a grillázst vagy a diós dolgokat annak ajánlom figyelmébe, mert sülés közben kap egy kis karamelles ízt, emiatt kicsit a grillázsra emlékeztet, de szerintem jobb, mert nem olyan édes, és nem olyan kemény, hanem ropogós, omlós finomság. Dupla adagot készítettem, mert ajándékba készült jó része, de saját magunkat sem hagyhattam nélküle, a dupla adag sem túl sok, így azt írom le, jól záródó dobozba biztos sokáig eláll, ha hagyjuk....

Hozzávalók:
500 gr dió
2 tojás
300 gr porcukor
100 gr liszt

+1 tojásfehérje és durvára vágott dió a tetejére

A diót ledaráljuk. A tojást a porcukorral fehéredésig habosítjuk, majd hozzá adjuk a dióban lekevert lisztet, jól eldolgozzuk, gyúrjuk, majd alaposan lisztezett felületen kb3 mm vékonyra nyújtjuk, lényegében ez a legnehezebb rész, mert ragad, nehezen emelgethető, tehát az utána lisztezés nehezen megoldható, a közepe nekem is rendesen leragadt, de mikor vettem fel a pálcácskákat akkor a leragadtak alá egy késel alányúltam, majd végig húztam alatta a kést, így már nem okoz gondot a felvevése. A tojsáfehérjét csipet sóval kicsit felverjük, majd elkenjük a tésztán, megszórjuk darabos dióval, jól megnyomkodjuk, hogy biztosan bele ragadjon, majd deremeccővel felvágjuk, kb 15x1 cm csíkokra(vagy ahogy tetszik nekünk), óvatosan felszedegetjük a pálcácskákat, sütőpapiros tepsire tesszük.
180 fokon sütjük, míg szép mogyoróbarna(mint a fenti képen) színe nem lesz, ettől hamarabb nem érdemes kivenni, mert, akkor nem lesz ropogós, de tovább se hagyjuk, mert akkor megég. Lehet sűrűn nézegetni, nem lesz semmi baja. Mikor kivesszük fóron még kicsit rágósnak hat, de ahogy kihűl nagyon kellemesen ropogós pálcácskát kapunk, tömény diós ízzel.

Amit még ajándéknak adnék, és már felkerült a blogomba:

Ólomüveg süti

Mézes puszedli, habosan

Mézes puszedli, csokisan

Diós koszorú

Sütőtökös-csokis keksz

Zabpelyhes-almás keksz

Rozsos-magvas pálcácskák (lehet csak finomlisztel is készíteni)

Frissen készítve:

Nugátos szőlő

Házi krémsajtos, epres mini tortácskák (más gyümölcs is lehet)