Zsírban sült karaj

Szombaton eldöntöttem, hogy mustáros grillezett karajt készítek vasárnapra, férjem elment bevásárolni hozzá, hát hazajött olyan vastag szeletekkel, amit már nem szívesen grilleztem volna, ezért jött a következő terv. Kigondoltam, hogy pataki tálba készítem el, babbal és gerslivel az alján, rá a hús, tetejére tejföllel elkevert káposzta. A babot gerslit beáztattam hozzá, a húst fűszereztem sóval borssal, reszeltem rá fokhagymát, betettem a hűtőbe érlelődni.
Reggel láttam, hogy nincs áram, a sütőm pedig villanyos, gondoltam beáztatom azért a cseréptálat, ha 9-ig megjön az áram, akkor ott készül, ha nem akkor meglátom. Nem jött meg az áram , így jött a pót-pót terv.

Nemrég több helyen is szembetaláltam maga a konfitálásal, pl. Limáránál, vagyis a bő zsírban abálásal, gondoltam ki kellene próbálni, igen ám, csak netem sem volt mivel áramom sem, így magam feje után mentem, szóval ez nem lett teljesen konfitálás, de az eredmény jó lett így is.

A húsról a reszelt fokhagymát lekapargattam, majd mindkét oldalát pár perc alatt kérgesre sütöttem, mikor mindegyik megvolt visszahelyeztem a serpenyőbe, a négy szelet elfért egymás mellett, majd tettem rá bőven zsírt (disznót és libát vegyesen), kb félig lepte el a húsokat, majd lehúztam teljesen alatta a gázt, lefedtem az edényt és hagytam hogy lassan készülgessen. Néha át át fordítottam.
A zsír éppen csak gyöngyözött, nem forrt. 3 órát sütöttem így lassan, attól nem kell félni, hogy leég vagy ilyesmi, mert ilyen hőfokon nem tud leégni, szóval nyugodtan ott lehet hagyni hosszabb időre is. Akkor nyilvánítottam késznek, mikor szépen vált el hús a csonttól.

Nagyon omlós porhanyós lett a végeredmény, attól függetlenül, hogy karajról volt szó. Engem meggyőzött ez a módszer, máskor megpróbálom a tényleges konfitálás szabályait is követni.