Őzpörkölt

Ha már ma van az I. Nemzeti Gulyás Nap (bővebben ITT olvashatok róla), úgy gondolom, hogy valami témába vágót nekem is be kell jegyeznem e napon. Igaz, ma nem főzök ilyesmit, mert csak lányokkal vagyok itthon, ők meg nem igazán pártolják ezeket az ételeket, de mégis tudok valamit mutatni, ezt a fincsi őzpörköltöt. Nem most készült, nem is tudom miért nem tetem fel eddig a blogra, pedig nagyon nagyon szeretjük, és az őzfasírt mellett ez a leggyakrabban készült étel őzhúsból a konyhámban.



Hozzávalók:
4 evőkanál zsír
3 nagy fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 db paprika (ha van akkor pritamin)
1,2 kg őzcomb
2 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
2 nagyobb paradicsom
1 db csípős paprika (elhagyható)
1,2 dl száraz vörösbor
15 szem borókabogyó
2 babérlevél
15 szem bors
kakukkfű
só
bors
pirospaprika

A zsírt felhevítjük, rádobjuk az apróra vágott vöröshagymát,sózzuk, üvegesre pirítjuk.
Hozzáadjuk az apróra vágott (pritamin)paprikát, durvára vágott fokhagymát,enyhén sózzuk, majd zsírjára sütjük.
A hártyáktól megfosztott, alaposan megmosott, áztatott, kockázott húst hozzáadjuk az alaphoz. Mozsárban durvára tört borókabogyót, szemes borsot, és a babérlevelet egy teatojásba tesszük, majd a húshoz adjuk, és megszórjuk ízlés szerint kakukkfűvel, sóval.
Amíg a hús minden oldala ki nem fehéredik nem öntünk alá vizet.
Miután a hús minden oldala kifehéredett felöntjük annyi vízzel ami szinte ellepi,hozzáadjuk a lereszelt répát és petrezselymet, majd fedő alatt főzzük tovább. Ha kell a vizet pótoljuk a főzés közben. Félidőben hozzáadjuk a héjától megfosztott kockára vágott paradicsomot, és a csípős paprikát (ezt elhagyhatjuk ha nem akarjuk csípősre készíteni)
Mikor már majdnem kész megszórjuk pirospaprikával, felöntjük a borral és fedő nélkül főzzük addig, míg sűrű szaftja nem lesz. Ha kell még utánsózzuk, borsozzuk.

Nekem a kedvenc köretem hozzá a krumplipüré (tudom nem ez a megszokott, de mégis), szigorúan vajjal készítve ez esetben, és párolt almás-lilakáposzta.

Nyári gombócleves

Azért hívtam el nyárinak, mert gyorsan elkészül és savanykás, ha teszünk bele kefirt vagy joghurtot, és egy ilyen tulajdonságokkal bíró leves, nagyon jól jön a nyári nagy melegben.
Egész nyáron ez (vagy ehhez hasonló, más zöldségekkel) készült, ha gombóclevesre vágytunk, a hosszan fövő változatot (ITT olvasható) hagyom a hűvösebb napokra.

Hozzávalók (kb. 3 l leveshez):

kb. 350 g finomra darált pulykahús
kevés (kb 2 ek) kefir
zabpehely
1 gerezd zúzott fokhagyma
2 kockacukornyi finomra vágott hagyma
2 répa
3 krumpli
2 maréknyi zöldborsó
só, bors, paprika
2 evőkanálnyi sóban eltett tárkony

Tálaláshoz pluszba még kefir vagy joghurt.

A zöldségeket a szokásos módon megpucoljuk, a répát vékonyra gyaluljuk, a krumplit kockázzuk.
A húst összekeverjük annyi kefirrel és zabpehellyel, hogy formázható masszát kapjunk (a zabpehely egyáltalán nem fog érződni benne), fűszerezzük a fokhagymával, vagymával, sóval, borssal egy evés pirospaprikával. Ha a gyerekek megeszik, akkor keverhetünk pele apróra vágott petrezselyemzöldet is, mert jól mutat úgy és finom is.
A répát 2-3 evőkanál olajon addig pirítjuk, míg szépen meg nem színesíti az olajat. Ekkor kiszedjük, félretesszük. Az edényt felöntjük vízzel, sózzuk, beletesszük a tárkonyt (én teatojásba szoktam betenni) majd hagyjuk hogy felfőjön. Mikor forr a víz beletesszük a húsgombócokat, főzzük kb. 15 percig, majd beletesszük a zöldségeket (répát is) és puhára főzünk benne mindent.
Ha mindenki kefirrel/joghurttal kéri, akkor már a főzés végén beletehetjük, ha nem tálaljuk külön.

(Házilag készült kaukázusi kefir nagyon jól vegyül a levesben, nem lesz csomós, boltihoz érdemes egy szűrőt használni.)

Házicsoki

Gyermekkorom egyik meghatározó édessége. Nem csak otthon készítettük, hanem az üzletek polcain is fellelhető volt baton néven, sőt szinte csak ez volt a polcokon egy pár más édesség mellett. Ilyen pl. az eugenia, a törökméz (ami teljesen más volt, finomabb, mint amit itt Magyarországon lehet kapni), a rahát, a halva és a szalámikeksz.
Édesanyám viszonylag sűrűn készítette, sokszor még szaloncukrot is ebből készítettük, és azok voltak a legfinomabb szaloncukrok.
Nemrég beszereztem 1 kg sovány tejport (Debrecenben, a Tesco mögötti cukrászboltban, "kemény" 1030!!! Ft-ba került az egy kg) és azóta készült párszor házicsoki a konyhámban. Kipróbáltam már több receptet is, eddig édesanyámé vált be leginkább(nagyon kicsit változtattam azért rajta), bár jelenleg számomra nagyon édes, ezen jó volna még változtatni. Majd kísérletezek vele, aztán idővel felkerül a saját szájízre szabott darab is reményeim szerint.

Hozzávalók:
500 g cukor
1,5 dl víz
250 g tejpor
60 g cukrozatlan kakaópor
60 g vaj

+olajos magvak, aszalt gyümölcsök ha szeretnénk bele tenni
jelen esetben került egyik felébe 60 g dió(kissé megpörkölve, darabosra vágva), másik felébe 50 g kókuszreszelék

A tejpor a kakaóval átszitáljuk.
Egy tepsit/jénait kibélelünk alufóliával.
A cukort egy vastag aljú edénybe tesszük, ráöntjük a vizet, főzzük mindaddig, amíg egy kistányérra cseppentve egy kis cseppet, nem terül szét, hanem gömbbe marad (ha a tányért mozgatjuk akkor is). Ez az a pont ahol ellehet rontani ezt az amúgy egyszerű édességet, ha keveset főzzük csak kanállal tudjuk megenni (ebben az esetben ostyalapok közzé is tehetjük), ha sokáig, akkor nagyon kemény lesz. Ezután beletesszük a tejporos-kakaós keveréket, egy kézi habverővel csomómentesre keverjük, hozzáadjuk a vajat, elkeverjük benne, majd mehet bele az ízlésünknek megfelelő extra hozzávaló (most egyik felébe dió, másik felébe a kókusz). A kibélelt formába egyenletesen elkenjük a még folyós állagú csokit, mikor félig már megkötött felvágjuk kedvünk szerint. Sokáig elálló édesség, mivel elég tömény kevés is elég belőle.

Tojásos padlizsán

Ez az az étel, ami biztos nem fog szépségversenyt nyerni, de nekem egyik gyermekkori kedvencem, és szerintem többek kedvence lehet akik nyitottak az új ízekre, és szereik a padlizsánt. A családban csak én rajongok érte, férjem megeszi, de nem kér repetát, a lányok megsem kóstolják.

Nem nehéz elkészíteni, egy nagyobb padlizsánt megpucolunk, felkockázunk, megszórjuk sóval és szűrőbe tesszük csepegni (kb. 20 percre).
Egy nagyobbacska hagymát finomra vágunk, olajon megdinszteljük, majd rádobjuk a lecsöpögött padlizsánt, majd fedő alatt puhára pároljuk. Mikor kész rászórunk egy kisebb csokornyi apróra vágott petrezselymet (mindenképpen friss legyen), borsozzuk, ha kell sózzuk.
4-6 tojást felverünk kissé egy villával, sózzuk ízlés szerint, majd a padlizsánra öntjük, állandó kevergetés mellett lágyra sütjük. Lehetőleg friss kenyeret adjunk hozzá.
Szerintem nagyon finom. Teljesen más az íze mint a padlizsánkrémnek, de a muszakához sem hasonlít.
Azért élőben jobban néz ki mint a képen, és ha van szép sárga házi tojásunk, akkor az is sokat dob a kinézetén.

Kikavart tök

Gyermekkoromban rémlik, hogy ettem ilyet, de nem hagyott bennem mély nyomot. Persze padlizsánkrémként akarták "eladni" nekem, arra meg erős túlzással sem hasonlít, maximum csak annyiban, hogy majonézes mindkettő, és kenhető. Hiába, a töktől nem lehet padlizsán ízt elvárni, sem fordítva. Ettől függetlenül finom kis kence, és rengeteg tök eltüntethető vele.

A gyermekkori emlékeket Ottis juttatta eszembe pár napja, s mivel felgyűlt megint a sok tökféle, így elkészítettem, jól tettem. 4 főből 3-nak ízlett, a nagylány állt ki megint a sorból, lassan már nem is mérgelődöm rajta.

Receptet külön nem írok, csak az elkészítésének menetét.
1 kg (nem lesz sok, rettentő sok víz kifolyik belőle a csepegtetéssel) tököt (tisztán) felkockázzunk, sós petrezselymes vízben puhára főzzünk. Leszűrjük, botmixerrel pépesítjük, jól lecsepegtetjük. Készítünk hozzá 1 tojásból majonézt (én a krumplisat használtam ehhez is), majd összekeverjük. Ízesítjük sóval, borssal, zúzott fokhagymával, vagy amivel szeretnénk.

Cukkinis palacsinta pizzás töltelékkel

Lassan úgy érzem tököt tökkel eszünk, végül is nem bánom, mert nagyon kedvelem.
Szeretem azért mert nagyon változatosan elkészíthető, készül belőle nálunk rántott tök/cukkini , lecsóba is kerül, főzelék (nagy ritkán), fasírt, leves, de készül belőle cukkinis süti (gyermekeim egyik kedvence, én meg örömmel készítem nekik, mert telis-tele van rostokal, szerintem tökéletes reggeli egy pohár tej vagy joghurt társaságába), vagy szórt cukkinis-mákos pite (férjem a cukkinis sütik közül inkább erre szavaz), de pékárú is készül vele.
Megint felhalmozódott a sok tökféle a háznál, így gondoltam kipróbálok valami újat, sós palacsintát sütni vele, majd valami töltelékkel megtölteni, kisütni sütőben.


Ez lett belőle, a család többi tagjának is elnyerte tetszését, kivéve nagylányunkat, ő hozta a formáját, s gyakorlatilag megkóstolás nélkül utasította el.

Hozzávalók a palacsintához:

500 g tök tisztán
200 g finom liszt
100 g Graham liszt és zabpehely liszt vegyesen
5 dl tej
1 kiskanál só
1 kiskanál bazsalikom
2 csipet bors
2 kockacukornyi olvasztott vaj
víz amennyit felvesz

A megpucolt, magoktól megfosztott tököt apró lyukú reszelőn lereszeltem, megszórtam a sóval, hogy levet engedjen. Nem szűrtem le, a leve is belekerült a palacsintatésztába. Rászórtam a többi hozzávalót a víz kivételével, majd mixerrel jól eldolgoztam, majd annyi vizet öntöttem hozzá, hogy kicsit sűrűbb legyen a normál édes palacsintától az állaga.
13 db palacsinta sült ki ebből az adagból.

A töltelékhez a pizzás csigához használt szószt készítettem, csak jóval hígabbra hagytam.
Megtöltöttem a palacsintákat, vajjal vékonyan kikent sütőedénybe raktam egy sort, megkentem egy kis szósszal, majd reszeltem rá sajtot, még egy sort raktam rá, majd ezt is megkentem pizzaszósszal, reszeltem rá sajtot.
230 fokon addig sütöttem, míg ráolvadt a sajt a palacsintákra.